Széchenyi Ágnes (szerk.): Schöpflin Aladár a Vasárnapi Ujságban 1898-1921 (Budapest, 2018)
Színházi kritikák
ri királyfi),112 aktuális drámát (1913),113 történelmi látványos színművet (Mária Antónia),114 erős összeütközésekből keletkezett társadalmi drámákat (A híresek,113 Timár Liza116) - sőt még a nagystílű tragédiára is volt kísérlet (Az utolsó nap117). Ez annyit jelent, hogy drámaíróink kísérleteznek; témában, hangban, technikában mennél szélesebb körben igyekeznek kipróbálni tehetségüket, a közönség ízlését, ami arra nyújt kilátást, hogy végre is szervesen és teljesen fog kialakulni a magyar dráma. Talán előbb-utóbb meg fogja találni a maga külön egyéni, minden mástól különböző és megkülönböztető stílusát is. Még egy örvendetes tanulság; mintha apadóban volna az a tendencia, amely rafinált színpadi fogásokkal, ügyes ravaszkodásokkal akarta elkápráztatni a közönséget, általában valamivel diszkrétebbekké váltak az eszközök, a jobb drámaíróknál erősebb elmélyedés volt észrevehető. Itt nyilván a kritika hatása is érvényesült, sikerült annyira-mennyire érvényt szerezni az irodalmi szempontoknak, s hogy a közönség nem riadt el, mutatja az, hogy éppen azoknak a daraboknak volt a legnagyobb sikere, melyek a tónus finomságával vagy a színpadra vitt életerősebb megelevenítésével jöttek, vagy szorosabban hozzákapcsolódtak a közönség valamely nagy rétegének világfelfogásához. A magyar szerzők uralkodó szere-112 Szép Ernő (1884-1953), költő, regényíró, tárcaíró, színműíró, 1908-tól a Nyugat, 1910-től Az Est, 1925-től Az Újság munkatársa. 1944-ben csillagos házba kellett költöznie, ahonnan munkaszolgálatra hurcolták. Történetét megírta az Emberszag című „naplójában” Egy ízben, 1933-ban kapott Baumgarten-díjat. Néhány műve: Kabaré dalok (1908), Május (1918), Patika (1919), Vőlegény (1922), Lila akác (1922), A május (1928), Dali dali dal (1934). Rendkívüli népszerűség után egy időre elfeledték, majd elsősorban Tandori Dezső egy róla szóló írásának köszönhetően felfedezték, és lefoszlott róla a félreértés, hogy gügyögő, érzelmes, szentimentális panaszkodó költészet volna az övé. - Az egyszeri királyfi. Budapest, Franklin, 1914. - Ld. még: 1918/13. 113 1913 - Bíró Lajos - ld. 1913/10, 49; 1918/5; 1919/12. 114 Mária Antónia - Szomory Dezső - ld. 1913/49; 1918/15, 42. 115 Hatvány Lajos: A híresek. Budapest, Nyugat-kiadás, 1913. - Hatvány [1897-ig Deutsch, 1917- ig Hatvany-Deutsch] Lajos, báró (1880-1961), író, kritikus, irodalomszervező, mecénás, akadémikus (1960). 1915-ig még izraelitának vallja magát, a Huszadik Század 1917-es zsidókérdés-vitájában már a kitértek között szerepel. 1905-ben szerzett bölcsészdiplomát, Budapesten és Berlinben tanult. 1908-ban Fenyő Miksával és Osvát Ernővel megalapította a Nyugatot. Ady Endre legfőbb mecénása volt, de baráti kapcsolatot ápolt Tóth Árpáddal is. A szintén nagyra tartott József Attilával egy idő után megszakadt kapcsolata. Osváttal való szembekerülése miatt 1911-ben több évre Berlinbe költözött, 1917-ben tért vissza. Szerkesztette a Pesti Naplót (amit meg is vásárolt) és az Esztendőt. 1918-ban a Nemzeti Tanács tagja volt, a Vörösmarty Akadémia egyik alapítója. 1919 és 1927 között emigrációban élt, ott is segített számos magyar kezdeményezést. Bécsben lett szabadkőműves (In Labore Virtus páholy). Élesen bírálta a Horthy-rendszert, csak nemzetközi nyomás miatt nem ítélték letöltendő börtönbüntetésre. Házában szállt meg Thomas Mann, amikor Budapesten járt, számos vacsorát adott külföldi nagyságoknak és magyar íróknak. 1938-tól ismét emigrált, csak 1947-ben tért haza. Valószínűleg azért is, mert Petőfivel foglalkozott (így élt Petőfi, 1947,19672), származása, polgári radikális volta ellenére taníthatott a budapesti bölcsészkaron. 116 Bródy Sándor: Tímár Liza - erkölcsrajz. Budapest, Singer és Wolfner, 1914. - Az OSZK Színházi Tára Krecsányi Ignác könyvtárából jelez egy példányt zenemű-kéziratként, ismeretlen zeneszerzővel. - Bródyról ld. 1913/12, 24; 1914/14; 1917/41, 44. 117 Az utolsó nap - Balázs Béla - ld. 1913/41. 1022