Széchenyi Ágnes (szerk.): Schöpflin Aladár a Vasárnapi Ujságban 1898-1921 (Budapest, 2018)
Könyvkritikák, íróportrék, nekrológok és publicisztikai írások
kötet, s ettől kapta címét, aminthogy ez is a legjelentékenyebb munka valamenynyi között. Ebben a novellában teljesen megvannak az író jó tulajdonságai: élénk érzéke a miliő-rajz jellemző vonásai iránt, a külső körülmények és a belső lelki változások közötti kapcsolatok ismerete, azoknak a nagy, sokszor életbevágó átalakulásoknak a szemléletes rajza, melyeket sokszor egész kicsiny okok idéznek elő az emberben - és mindenekelőtt a pompás elbeszélni tudás, amely fel tudja frissíteni a már többé-kevésbé használt témákat, folyton foglalkoztatni tudja az olvasó érdeklődését, soha nem mond se többet, se kevesebbet, se mást, mint amit a téma megkíván. Ez az elbeszélni tudás az író frissen buzgó életkedvéből fakad: nem sokat töpreng ez életen, ezért nem is száll le mélyeire, de szereti, fáradhatatlanul érdeklődik iránta, egyetlen jelenségét sem találja érdektelennek. Ezért tudja úgy is ábrázolni, hogy mindig érdekes. Szerelmi történeteit gyakran színezi erős, forró erotika, aminthogy az érzéki dolgoknak nagy szerepe van történeteiben, meleg, vérdús és könnyen megszédülő asszonyok tűnnek fel a novellákban, akik ellenállhatatlanul vonják maguk után a férfit, tragikus vagy egyszer-másszor a humor határát súroló történeteket hallunk róluk, az író háttérben marad, mindössze okos, kissé gúnyos, megértő tekintetét érezzük az emberek és események mögött. Balázs Sándor nem tartozik azok közé az írók közé, akik új utakat törnek vagy új szemléletét hozzák a világ dolgainak, sem invenciója, sem életfilozófiája nem gazdag, de igen rokonszenvessé teszi munkáját az az okos mértéktartás, amely sohasem akarja túlhaladni magamagát, megmarad a tehetsége határain belül, és éppen ezzel sikerül neki megnyerni a maga számára az olvasót. *** Schöpflin Aladár a Nyugatban (1920/1-2.100-101.) is írt a könyvről: Balázs Sándor novelláiról, aki elolvas közülük néhányat, a következőket fogja megállapítani: ez az író nem tartozik a fölfedezők közé, formáiban és mondanivalójában egyaránt csupa olyat nyújt, amit már másoktól is kaptunk; nem tartozik az álmodok közé, akik új, meglepő és soha nem látott világlátású képeket vetítenek elénk, és nem tartozik az elmélkedők közé sem, akik arra kényszerítenek, hogy velük együtt revidiáljuk a világról, s a világ életéről alkotott fogalmainkat, és hogy új gondolatokat formáljunk magunknak olyan dolgokról, amelyeket az emberi elme még eddig nem világított be. Szóval ennek az írónak sem a gondolkodása, sem a fantáziája, sem az invenciója nem jelentékeny. És novellái mégis érdekelnek, élvezettel olvasom őket, az a meggyőződés alakul bennem róluk, hogy irodalmilag értékes munkák. irodalomból József Attilát, aki magántanulóként szerzett bizonyítványt. Kezdetben történelmi drámáival aratott nagy sikert, így három alkalommal is ő nyerte el a Magyar Tudományos Akadémia száz arannyal járó pályadíját. Színműveit a Nemzeti Színház is játszotta. Első sikerét A feleségünk című színdarabbal aratta. Műveiben a kisvárosi élet finom megfigyelője volt. A második világháború után főként ismeretterjesztő, történelmi regényeket írt az ifjúság számára (Spartacusról, Hannibálról, Julius Caesarról). 859