Széchenyi Ágnes: Sznobok és parasztok. Válasz 1934-1938. Elvek, frontok, nemzedékek (Budapest, 1997)
„Az ifjú költő népe reprezentánsának érzi magát”
Elegáns, nagy gesztus volt a Válasz szerkesztői részéről ez a nekrológ. Legelszántabb vitapartnereik barátja volt József Attila, aki maga is polémiában volt velük, ha nem is mindjárt az első vonalban, nem is közvetlenül. Nemcsak a kor legnagyobb „fiatal” költője hiányzott a Válaszbó\, de hiányoznak a még élő nagy elődök is. A legmeglepőbb Móricz távolmaradása. Tematikusán is rokon, kritikai hangja is egybecseng a Válasz elkötelezettségével. Generációs különbség lenne rá kizárólag a magyarázat? Nem áll meg, hiszen Móricz később, 1939 végétől a Kelet Népe főszerkesztője, azé a folyóiraté, melybe a Válasz megszűntekor, fél szívvel, beleolvadt. Fél szívvel, mert az utolsó számokban, kis nyomtatott cédulán, személytelenül jelzik a folytatást: „A Válasz ez év júliusától kezdve a Kelet Népe című folyóirattal egyesül, melyet Féja Géza és Szabó Pál szerkesztenek, s melyhez munkatársaink nagyrésze csatlakozik.” Nem csatlakozik mind. Sőt, sokan nem. Móricz másfél év múltán, amikor átveszi a szerkesztést, a debrecenieket, Juhász Gézát, Gulyás Pált mozgósítja. Aztán magára marad, a Kelet Népéi egyedül csinálta, mellette Veres Péter és Németh álltak. Az ős-Válaszosok közül jóban volt még Darvassal, Erdeivel, Kovács Imrével, meg persze Illyéssel. Emlékiratában Féja is csodálkozva gondol vissza a tényre, hogy Móricz Zsigmond és József Attila nem szerepeltek a Válaszban: „...talány nekem, vajon miért nem létesült kapcsolat mindjárt a kezdet kezdetén József Attilával, és milyen okok vagy meggondolások alapján maradtak el a kísérletek Móricz Zsigmond megnyerésére.86 Babits, Juhász Gyula és Kosztolányi sem szerepeltek a Válaszban. Csak mint kritikákhoz tárgyat szolgáltató írók, illetve Juhász és Kosztolányi, mint nekrológok címzettjei. Juhász Gyulától Szabó Lőrinc búcsúzik, Kosztolányitól Vas István.87 Mindkét búcsúztató a legjobb versírók közé tartozik, mindkét írást a lapszám élén hozzák. Ugyanúgy kitüntető helyen jelent meg még 1934-ben tíz vers Tóth Árpád hagyatékából. Babitsról több ízben írnak. Az európai irodalom történetéről ketten is: Németh László és Juhász Géza. Inkább vitacikkek ezek, nem hagyományos recenziók. Németh pozíciója az ítészé. A kötet „Babits tanulmányainak mértékével mérve nem adta meg azt, amit várni tartoznak tőle.” „A Babits olvasónak közepes olvasás” a könyv, „de az újságolvasásból idetévedt jövevénynek az lehet, aminek szánták: »a magas irodalom«”.88 Az idézőjeles fordulat határozott névelője - gúny. Válasz a sértettségre. A Babits-könyv 72