Széchenyi Ágnes: Sznobok és parasztok. Válasz 1934-1938. Elvek, frontok, nemzedékek (Budapest, 1997)
„Ezer csoda és ezer szociális szörnyűség”
lemi Front epizódját. Sokadik felemlegetése már ez a Gömbös-epizódnak. A népiek, mondja József Attila, „úgy látszik, nem tudják megbocsátani, hogy annak idején gyöngének bizonyultak, elvesztették a fejüket, mi pedig helyünkön állottunk, sőt megtámadtuk őket...”. Bár a Márciusi Frontot örömmel üdvözölték, csak fegyverbarátai lehetnek az új népieseknek, s az is csak addig, „míg valóban demokratikus és szociális, ha nem is szocialista követeléseikkel megérdemlik a rokonszenvet”.61 A Válasz nem veszi fel a kesztyűt. József Attila nem mérte fel cikke időzítését. Tárgyi igazsága van, kétségtelen. De a hang engesztelhetetlen és fenyegető. Érteden egy-egy ember gondolkodási váltópontjaival szemben. Pedig József Attila sem gondolkodott mindig ilyen racionálisan. Pszichologizálva: hajdani saját botlása kísérti, másoknál megbocsáthatatlannak tartja a pályakorrekció elmaradását. 1928-ban József Attila ott van a Bartha Miklós Társaságban, a Századunkban köszönti az ifjúság lelkiismeretének ébredését,62 ott volt a jelentkező fiatal írócsoport „Új Magyar Föld költői estjén" 1929- ben, és a következő évben ő ad formát Fábián Dániel gondolatainak, s írja meg a Ki a faluba! című röpiratot. Gondolkodásában ezután haladja túl a röpiratot jellemző etnikai elvet, korlátokat. A Századunkban, 1930-ban, Kecskeméti György vitatkozik vele és a Bartha Miklós Társaság világnézeti, politikai bizonytalanságaival. „Igen: a paraszt a magyar népi állomány zöme, a paraszt a legszámosabb és legfontosabb réteg, s a paraszt élete adja a legtöbb problémát, legsúlyosabb szükségét a gyökeres megújításnak - írja Kecskeméti. De következik-e ebből, kérdezi, hogy „a magyar nemzeti kultúrát csak a nép, már mint a paraszti nép eszejárása szerint kell és lehet csinálni? Vagy hogy politikai célkitűzéseinkből ki kell küszöbölnünk minden Európában meglevő intézményt, ami nem magyar földön sarjadzott?”63 A később folytatódott vita előképét látjuk, de József Attila még a másik oldalon. A Bartha Miklós Társaság 1930/32-es belső vitája nem csak a magyar progresszió megosztottságának, bal-jobb szerinti differenciálódásának lenyomata, de a baloldalon belüli finomabb törésvonalakat is sejteti.64 Ennek pedig nem is csak ideológiai, világnézti okai voltak, vagy nem kötelező, hogy azok domináljanak. Nemcsak arról van szó, hogy a népi író-csoport jelentékeny része vallotta az etnikai elv kitüntető szerepét, hanem arról is, hogy igen erősen tematikus irodalommá szűkült a népi irodalom. A szociográfiák is fejlődésregények, nemcsak a vallomásos Számadás vagy a tisztán szépirodalmi Ábel-trilógia. És ott, ahol az átjárás 104