Széchenyi Ágnes: Sznobok és parasztok. Válasz 1934-1938. Elvek, frontok, nemzedékek (Budapest, 1997)
„Az ifjú költő népe reprezentánsának érzi magát”
menve: Némethet, mint kritikust sem igen volt oka szeretni József Attilának. Németh László nem látta meg formátumát. Érdekes, izgalmas, de értetlen kritikát írt róla már 1929-ben. „Egészen rossznak”, „éretlennek” mondta a Medáliák-sorozatot, s azzal zárta a Nincsen apám, se anyám című kötetkritikát, hogy „ezt az eredeti költői egyéniséget nem ártana az alkotó alázat javára revideálni.”81 Németh persze nem vétkes József Attila sorsában. Sem a költőében, sem az emberében. „Csak” nem vette észre nagyságát. Csupán ma közhely, hogy a költészet történetében József Attila lírája korfordító jelentőségű. 1935-ben a Nyugatban Füst Milán is „hidegnek” mondta a Medvetánc verseit, noha a költőt rendkívüli tehetségűnek jellemezte. Németh László nem volt József Attila riválisa. Lépjünk vissza még az Illyés Gyula-József Attila levélváltáshoz. Hiszen ők a riválisok, „ellenideálok”, ahogy Németh Andor írja József Attila monográfiájában. Feleseltessük a József Attila levelezéskötetet és Illyés naplóját. Kiszolgáltatott helyzet. Mindkettő az érintettek halála után szerkesztődön, s egyik sem teljes. De megjelent szövegekről van szó. Nem azért felelt Illyés öt hónap múltán József Attilának, mert evidenciában tartotta levelét, vagy mert szerkesztőtársai szorgalmazták, hanem mert fülébe jutott, József Attila „hogyan beszél útón-útfélen rólam. Gyaláz és rágalmaz.” Erre föl születik a hívó levél. A naplóban rövid önelemzés a levél - a végén köszöntés: „Őszinte nagyrabecsüléssel I. Gy.” - piszkozata után. „Mi ez? Mert szükséglet volt. Gyávaság? Taktika? Bosszú azzal, hogy én viszont nagylelkű vagyok.”82 Illyés megtette a hívó mozdulatot. Igaz, végig harmadik személyben beszél a Válaszról és szerkesztőiről is. Árnyalatnyi, ám karakteres távolságtartás. Az Illyés-motivumok teljes valójukban nem látszottak ki a levél mögül. Naplója azonban itt még egy érdekes mozzanatot rögzít. Milyen gyanakvó Fejtővel, akit „értelmes fiúnak” tart, s akitől a József Attila-információ - hogy miket terjeszt József Attila Illyésről - származik. „Cikket akar írni rólam is [Fejtő Illyésről - Sz. Á.] - ez kiábrándít kissé, de hát alkalmazkodni akar, s tán hiszi, kell is.”83 1935 februárjában vagyunk. Fejtő dolgozik a Válaszba. Az előző hónapban jelent meg a Szocializmusban tanulmánya, lényegében a Válasz-körről, a Magyar narodnikik. Műfaja: kritika rokonszenvvel. Alkalmazkodás - kielégítően talán csak a mélylélektannal értelmezhető szófordulat. 70