Székely György: Népek, rendek, dinasztiák. Tanulmányok Közép- és Kelet-Európa hadtörténetéből - A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Könyvtára (Budapest, 2010)
Hunyadi, Kapisztrán és a népi keresztesek nándorfehérvári diadala
hallatlan katonai kitartásának megismerése szempontjából jelentős élménye lehetett. A magyarországi hadifejlődésben nemcsak a Szlovákia területén küzdött cseh-testvérek szerepe figyelemreméltó, hanem a Hunyadi János és halála után Szilágyi Mihály szolgálatába álló zsoldos cseh gyalogság, szekerészek és tüzérség szerepe is. A huszita hadművészet alkalmazása nem mindig esik egybe cseh katonák szerepével. A Szehabeddin visszaverését eredményező csatában (1442) a magyar sereg bekerítő hadmozdulatot folytatott szekerészalakulattal (carrorum agmina, essedarii), tüzes nyilakkal. Cseh szekerész-szakértők szerepét, de emellett a cseh szekéroszlopokon alkalmazott tűzfegyverek hiányára kell ebből következtetnünk. S íme, Hunyadi János már 1443-ban harci szekereket és tűzfegyvereket gyárttatott Brassóban egy táborita harcos útmutatása alapján. Ez annál fontosabb körülmény hadművészetünk, haditechnikánk fejlődésében, mivel még Ulászló király 1443. évi balkáni felszabadító hadjáratában sem akartak a magyar urak a szekerekkel harcolni, hanem a nyílt mezőn. Hunyadi tehát huszita példára tért el a lovagi harcmodortól, amely a török hódítókkal szemben ismételten csődöt mondott. A cseh zsoldosok a huszita ideológia tartalmától egyre inkább eltávolodtak, s a nép harcának támogatásától egyre inkább elszakadtak. Ez nem ment máról holnapra. Ismeretes egy cseh katonai rendtartás a szétvert huszita maradványok zsoldos szolgálatba kerülésének korából. Ez még szükségesnek tartotta tiltani a templomi és kolostori tárgyak, pl. képek és szobrok pusztítását. Tehát még élt a katonákban a huszita gondolat. Jan Durdík felteszi, hogy ez a szabályzat a lengyel királyt szolgáló katonaság használatára készülhetett. Tudjuk azonban, hogy Ulászló királlyal is jöttek Magyarországra huszita harcosok. S ha idővel tovább halványodott bennük a huszitizmus, Jiskrának Habsburg szolgálatba süllyedt, s a közösségi formákhoz hű cseh testvérekkel is szembeforduló embereitől eltérően azonban továbbra is áthatotta őket két huszita gondolat: a német császársággal szemben a nemzeti államért vívott harc, s az oszmán hódító gyűlölete. Már 1457 augusztusában három cseh csapatvezér állt harcosaival a Habsburg-párt ellen küzdő Szilágyi Mihály szolgálatába. így csehek is voltak minden bizonnyal azon hétezer zsoldos katona között, akik Szilágyi Mihály seregében Pesten állomásozva, 1458-ban nagy szerepet játszottak Hunyadi Mátyás trónra kerülésében. A huszitizmusra nagyobb figyelmet kell fordítanunk a törökellenes ideológia alkotóelemei szempontjából, hiszen a huszitizmus élő és szélesen ható erő volt az 1440-50-es évek Magyarországon. Közös vonása a huszitizmussal a XVI. század eleji népi mozgalmaknak is - egyebek mellett - az osztályharc és a török elleni küzdelem összeforrása. Apogányok elleni harc a katolikus egyház régi ideológiai fegyvere volt. Már 1386-ban elrendelte a prágai zsinat a pénteki harangozást, többek közt a pogányság távoltartására. De az ideológia és a tettek eltértek egymástól. Már a huszitizmust megelőző cseh eretnekség egyik XIV. századi dalában felróják a feudális uraknak, hogy a pogány ok elleni támadás helyett a keresztényeket öldöklik. Még Húsz életében a viklifitáknak nevezett husziták katolikus ellenfeleiket Mahomet pártjának gúnyolták. Ilyen összefüggésekből is megérthető a cseh és a szlovákiai husziták, majd a cseh testvérek viszonya a török elleni harcokhoz. Már 1437-ből - amikor a zsoldossá válás még csak a kezdetén állott — van adatunk arra, hogy a táboriták egyik kapitánya tizenkét hajót megtöltő táborita csapataival együtt Belgrád alá készült. Ettől kezdve ismételten vesznek részt huszita vagy huszita múltú csehek a törökellenes harcokban. S ezen túlmenő érdeklődés is mutatkozott Csehországban a török háborúk 78