Székely György: Népek, rendek, dinasztiák. Tanulmányok Közép- és Kelet-Európa hadtörténetéből - A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Könyvtára (Budapest, 2010)
Hunyadi, Kapisztrán és a népi keresztesek nándorfehérvári diadala
„cum popularis esset conditionis”, járatlan volt a fegyver forgatásában s Hunyadi készítette fel őket a háborúra. (A sereg kiképzése, tanítása Zizkára emlékeztető vonás Hunyadiban.) Bizonyos szervezeti egységekkel már előbb is rendelkeztek, korabeli forrás szerint csapatokban, zászlók alatt jöttek a hadba, nyilván községenként. Még a július 21-i roham előestéjén is csak a várba vezényelt válogatott keresztesekről említik meg, hogy némileg fegyverekkel voltak ellátva. A sereg népi jellegére vall, hogy zöme gyalogos volt. Ezt hangsúlyozza Brankovics György levele is. Tagliacozzoi János lovasok nélküli kereszteseket említ. A sebenicoi püspök levele a gyalogosok nagy száma mellett a lovasság elégtelen számát fájlalta. Carvajal bíboros olyan keresztesekről ír, akik gyalogosok, amíg a lovas és nemes keresztesek nem érkeztek meg... Maga Kapisztrán a szegény és tapasztalatlan keresztesekről emlékezett meg a győzelmi jelentésében. Török forrás a hedzsra 860. évében hatalmas gyaur seregnek tulajdonítja a csata alakulását, akik élén az átkozott Yanko állott. A keresztesek beállítottságára jellemző volt az az egyháziakat megzavaró eset, hogy a zsákmányolt holmikat Kapisztrán tudta nélkül elégették. Ezzel akarták megakadályozni, hogy a zsákmány a hadba nem jött nagyuraknak jusson. Súlyosan büntették a tolvajlást és az árdrágítást. Egy árus összes kenyerét a Dunába dobták, mert drágán árusította. Bár életét a ferencesek megmentették, de megkorbácsolták. Mindez jól mutatja a népi seregben izzó szociális feszültséget. A hazai népi felkelők sorait kiegészítő külföldi (nürnbergi, bécsi, lengyel, bosnyák) önkéntesek szeme előtt is ott lebegtek az antifeudális célok, amikor a török elleni harcokra siettek: népi prédikátorok terjesztették ezt a szegények közt. A külföldi keresztesek éppúgy a kézművesek, parasztok és szegényebb tanulók közül kerültek ki, mint a magyarországiak. Jellemző egy krónikás feljegyzés (a Cseh krónika Liebenthal-féle kézirata), amely szerint a német keresztesek csapata nem volt annyira felfegyverezett, mint hívő: a népi elemek ragadtak fegyvert, hogy elnyerjék az örök élet jutalmát, a dolgok állásával elégedett gazdagok otthon maradtak. Michael Beheim azt vetette az uralkodó osztály tagjainak szemére, hogy katonai kötelességüket nem teljesítve azt „kovácsokra, szabókra, szűcsökre és parasztokra bízzák”. „íme: fegyvertelen parasztok, vaskovácsok, ványolók, szabók, vargák, kézművesek és tanulók járnak a hadak élén” - hirdeti Ebendorfer. A fegyverfogó külföldiek körében is élhetett a hiedelem, amelynek egy másik krónika ad hangot: az 1456-ban feltűnt üstökös azt jelentené, hogy a hatalmasok lesüllyednek és az alsóbbak felemelkednek. A néptömegek tehát mind hazánkban, mind külföldön lelkesen indultak az oszmán hódítók elleni harcra, küzdelmük azonban nem pusztán az ország megvédésére irányult annak feudális rendjével együtt, hanem úgy képzelték, hogy harcuk belső átalakulásnak is kezdete lesz. A XV. század ideológiai viszonyai között a társadalom megújulását, a feudális kizsákmányolás megdöntését a keresztény vallás fogalmaival fejezték ki. Világosan utal Aeneas Sylvius is arra, hogy a népi keresztesek itt a földön kívánták a kiliasztikus eszmék isteni birodalmát is létrehozni: ,A hatalmasok megelégedve a dolgok jelenlegi állapotával, Krisztus eljövendő országát legfeljebb haláluk óráján keresik, a hiszékeny szegénység könynyen engedelmeskedett a prédikátoroknak” (Europae status). E harcosok nagy része pl. a távoli Mainzból, Wroclawból már nem érkezett meg az ostrom idején Belgrád alá - lelkes harcba indulásuk így is felejthetetlen példája a népek szolidaritásának, amely a szegénységből sarjadt. 82