Székely György: Népek, rendek, dinasztiák. Tanulmányok Közép- és Kelet-Európa hadtörténetéből - A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Könyvtára (Budapest, 2010)
Hunyadi, Kapisztrán és a népi keresztesek nándorfehérvári diadala
HUNYADI, KAPISZTRÁN ÉS A NÉPI KERESZTESEK NÁNDORFEHÉRVÁRI DIADALA A XV. század nagy változások érlelődésének tanúja egész Európában, s e változások a régi Magyarországra is kiterjedtek, mind a társadalmi fejlődés, mind annak alapján a hadművészet területén. A társadalmi fejlődésben a feudalizmusból való kiút keresésének, előkészítésének, az érette való harcnak fontos mozzanatai esnek Hunyadi János működése elé, illetőleg korába. A század első felében Magyarországon is előretört a paraszti árutermelés, melynek alapján a pénzjáradék túlsúlyba kerülésének tendenciája érvényesült a járadékformák között, előrehaladt a mezővárosi fejlődés jelei vannak egyébként is a jobbágytelki rendszer meginduló bomlásának. Ilyenek a paraszti szőlő-, szántóbérletek pénzdíj fejében és a mezővárosok kiterjedt legelőhasználattal egybekötött nagyarányú állattenyésztése. A XV. század derekán a pusztásodás és zselléresedés eléri egyik tetőfokát, s ezzel újabb tömeg viszi piacra munkaerejét, szerzi be piacon szűkös szükségleteit. Hunyadi mint kormányzó és mint dúsgazdag földbirtokos egyaránt a szabadabb fejlődést támogatta. Ebbe az irányba esik pl. a Ceglédnek adott évi vásártartási jog (1448), a Szegednek adott hétfői heti vásártartási jog (1456). Ezek azonban csak kisebb jelentőségűek és a királyok szokásos tevékenységének szokásos folytatásai. Jelentősebb, hogy a központi hatalom kézbentartójaként a mezővárosok megőrzésére és gyarapítására törekedett. Mint földesúr kiváltságolta 1446-ban Munkácsot, viszonylag kedvező terheket állapítván meg, s bizonyos kivétellel a szabad bormérést. Ebbe a politikába esett Vitéz János 1451-i kiváltsága Belényes javára, amelyet hatalmaskodás pusztított el. Nagyjelentőségű volt a nép szempontjából Hunyadi küzdelme a hatalmaskodások visszaszorítására - ebben a bihari nemesség is támogatta. így védte a szatmáriakat a Drágfiak ellen (1452). Élesebb állásfoglalást jelent Hunyadi erdélyi vajdaként való kiállása a felkelő Kolozsvár mellett. 1441. április 8-án kelt oklevelében lépett fel a város érdekében. Megesküdött, hogy Kolozsvárt megvédelmezi szabadságában, a királytól könnyítéseket eszközöl ki számára. Ez végül is Kolozsvár jogainak visszanyerésére vezetett. (1444). S a kormányzó a máramarosi sóvágók munkabérének lényeges emeléséhez is, melyet bérmozgalommal értek el (1448 tavasza), nem egyszerűen hozzájárult, de megelégedését fejezte ki (sumus contenti). A XV. század derekán már felbukkannak a viszonylag szabadabb fejlődéssel szembeforduló földesúri tendenciák is, amelyek egy század leforgása alatt az örökös jobbágyság (Leibeigenschaft) második kiadásának felülkerekedését készítik elő. Hunyadi - kivéve hatalma tetőpontjának rövid éveit - nem volt képes sikerrel szembeszállni a retrográd tendenciával. Az 1445-i országgyűlés kimondta a jobbágyok szabad költözését, de a szabályozás alól kivette az erdélyi és szlavóniai jobbágyságot. Az 1452. és 1454. években átmenetileg egy évre felfüggesztették a jobbágyköltözést. Mindenesetre a maga birtokain Hunyadi nem gátolta a jobbágyok szabad költözését. 76