Sziklai László: Megélt esztétika - Alternatívák (Budapest, 2010)
Úton
Megélt esztétika című írásban, ám a szöveg számos bekezdése név nélkül megidézi Freudot. Az írás értelmezéséhez összetett megközelítésre van szükség. Egy olyan meghatározottságot állítok most előtérbe, amelyik első pillantásra túlságosan elvontnak tűnhet. A tanulmányban Marx és Freud úgy jelennek meg, mint a költő szerzői. Ez mindenekelőtt József Attilát minősíti, de nem egyszerűen az intellektus, a műveltség szintjén. Másról, többről van szó. Azt a látszólag fura kérdést kell feltenni, hogy kik voltak az idézett, illetve felidézett szerzők, Hegel, Marx és Freud? A válaszhoz Michel Foucault-t hívom segítségül, aki komoly kísérletet tett arra, hogy meghatározza, mi a szerző. „A tizenkilencedik század folyamán Európában megjelenik egy eléggé sajátos szerzőtípus, s ez nem téveszthető össze sem a »nagy« irodalmi szerzőkkel, sem a romantikus vallási szövegek szerzőivel, sem pedig a tudomány megalapítóival. Ezt a típust - némiképpen önkényes módon - »a diszkurzivitás megalapozójának« nevezhetjük".5 E típus képviselői Foucault szerint nemcsak saját könyveket, szövegeket alkottak, hanem megteremtették más szövegek kialakításának lehetőségét, a diskurzusok végtelen lehetőségét, teret nyitottak valami másnak, mint amik ők, ugyanakkor mégis beletartoznak abba a diskurzusba, amelynek ők voltak a kezdeményezői. Egyáltalán nem önkényes, hanem evidens, hogy a diszkurzivitásmegalapozók példái, Kari Marx és Sigmund Freud XIX. és XX. századi izmusok megteremtői. Freud 1933-ban a pszichoanalízisről és a világnézetről tartott előadást,6 amelyben értelmezte és kritizálta Marx elméletét. „A marxi elmélet egyes tételei meglepetést keltettek bennem, mint például az, hogy a társadalmi formák fejlődése 5 Michel Foucault: „Mi a szerző?", ford. Erős Ferenc, Világosság, 1981/7., melléklet. 6 Erős Ferenc szerint „Freud tanításának egyik leglényegesebb mozzanata és középponti szervező elve volt mély szkepszise mindenféle világnézet, Weltanschauung iránt". - Erős Ferenc: Pszichoanalízis, freudizmus, freudomarxizmus, Gondolat, Budapest 1986, 33. o. 138