Sziklai László: Megélt esztétika - Alternatívák (Budapest, 2010)
Úton
József Attila marxizmusa formálása. Ez nála univerzális birtokbavételt, tanulást jelent. Tisztában volt azzal, amit a XIX. században már modern formában vallott a bölcselet, hogy a világ igazságnyelve a filozófia, vagy ha már nem a filozófia akkor a költészet. Természetes derűvel írta Vágó Mártának, hogy „az emberiség egész elmúlt nyelvét meg kell tanulnom mondattanilag, módszeresen - mert mit csináljak, ha költővoltom ellenére kényszerít a filozófia is?"13 Munkált benne a világ megértésének és kimondásának kényszere, tanítani akart, és nem középiskolás fokon. Mit jelent a tanulás, a filozófia (Arisztotelész, Hegel, Feuerbach, Marx) elsajátítása mint a „költő volt" ellenére ható kényszer? Elengedhetetlenséget és veszélyt, különösen amikor a korszak bolsevik proletárköltészete marxista tételek, jelszavak versbe faragásába fogott. Németh Andor kitűnő érzékkel vette észre az itt lappangó problémát, és mutatott rá József Attila költészete és a maxi-hegeli filozófiai szövegek összefonódásának sajátosságára, amikor azt írta: „A lét dadog. Aki e sorral találkozik, aligha gyanítja, mennyi töprengést öszszegez e két szó. Attila rengeteget tanult marxista korában. Marx felkeltette érdeklődését Hegel iránt, de tanulmányozta Arisztotelész bölcseletét is."14 A lényeg pontosan az, hogy az olvasó aligha gyanítja, és nem is kell gyanítania a költő filozófiai töprengéseit, mert elegendő az összegező két szó költői hatása. Az Oda és a Külvárosi éj poétájában a filozófiai töprengés művészi tudássá, verseléssé vált, és ezért teljesen elhibázott Illyés Gyula kritikája, melyben azért próbál a költő ujjára koppintani, mert szerinte ,,[h]árom-négy hibátlan szakasz után ráeszmél, hogy ő tulajdonképpen forradalmár is, sőt - és itt jön a nehezebbje - tudományosan képzett marxista is."15 13 József Attila Vágó Mártának, Pest, 1928. november 16, in: József Attila levelezése, Osiris, Budapest 2006, 332. o. 14 Németh Andor: A szélén behajtva. Válogatott írások, Magvető, Budapest 1973, 471. o. 15 Uo. 470. o. 141