Sziklai László: Megélt esztétika - Alternatívák (Budapest, 2010)
Úton
A reprezentatív költő Rudas László, Szende Pál írtak róla) a négy vaskos kötetet kitevő recenziók sorában.12 József Attila nem felejtette el Lukácsot.13 Pár év elteltével, amikor 1931-ben elvetélt kísérletet tesz folyóirat indítására, a Valóság első számában közzéteszi Laurent György álnéven Lukács Goethe-tanulmányát.14 Radnóti Miklós a 30-as évek elején szerette volna „föltámasztani kevés társammal az új magyar irodalom kritikáját". A kevés társ között ott volt József Attila, aki Forrás a sivatagban című kritikájában elmarasztalóan szólt Hankiss Jánosnak és Juhász Gézának a magyar irodalomtörténetről franciául kiadott művéről, és hiányolja belőle Lukács Györgyöt, aki szerinte „világszinten magas értékű esztétikai-bölcseleti munkásságot kifejtő" tudós.15 A magyarországi marxisták tetszését József Attila Egyéni-12 A „Történelem és osztálytudat" a 20-as évek vitáiban I-IV. (a Filozófiai Figyelő évkönyve), szerk. Krausz Tamás és Mesterházi Miklós, Filozófiai Oktatók Továbbképző és Információs Központja-Lukács Archívum, Budapest 1981. 13 József Attila és Lukács György kapcsolatáról lásd Mészáros István: József Attila és a modern művészet, Argumentum-Lukács Archívum, Budapest 2004,185. sk. o. 14 Laurent György: „Goethe világnézete", Valóság, 1932/1., 7-12. o. -Acikk németül (Illustrierte Neue Welt, 1932/2.) és oroszul (Oktyabr; 1932/1.) is napvilágot látott; lásd: Lukács György: Esztétikai írások 1930-1945, szerkesztette, az előszót és a jegyzeteke írta Sziklai László, Kossuth, Budapest 1982, 262-267. o. - „A megjelent Valóság »hatalmas botrányt okozott« a szocialista ideológusok táborában: »a Valóság« c. szerkesztésemben megjelent budapesti lap 1. számában »Egység és valóság« cimmel cikket írtam. Ezt az írásomat a magyarországi marxisták majdnem kivétel nélkül támadták..." - írta maga József Attila a Korunk 1932. szeptemberi számában. Ez pedig azt jelentette, hogy azok fordultak el a laptól, akik erkölcsi-politikai és anyagi támogatásban részesítették, s akihez szólni akart a lap. Sándor Pál emlékezésében közli, hogy „a pártapparátus megtagadta a terjesztését, állást foglalt ellene, s ezzel a lap további sorsa meg volt pecsételve". - M. Pásztor József: „Az író beleszól..." Baloldali irodalmi folyóiratok az ellenforradalmi Magyarországon, Kossuth, Budapest 1980, 77. o. 15 In: József Attila összes művei III.: Cikkek, tanulmányok, vázlatok, Akadémiai Kiadó, Budapest 1958. 77. o.; idézi Mészáros István: József Attila és a modern művészet, 186. o. 121