Sziklai László: Megélt esztétika - Alternatívák (Budapest, 2010)
Úton
Megélt esztétika ség és valóság című írása mellett valószínűleg Lukács Goethecikke sem nyerhette el, hiszen az ekkor uralkodó szektás proletárforradalmi állásponttól teljesen idegen volt, hogy Lukács kiemelte Goethe azon nézetét, mely szerint a költőnek a különöst kell megragadnia, s csak azon keresztül az „egészséges" általánost. „Ezen elvek keresztülvitelében van Goethe költői nagysága. Itt a feltörekvő polgárság realista-forradalmi költészetének örököseként lép fel."16 József Attila és a modern polgári filozófia áramlatainak témája bonyolult, nem teljesen feltárt, ráadásul itt nincs lehetőség arra, hogy kielégítően, minden részletébe bevilágítva átfogó képet nyújtsak arról, hogyan voltak jelen, jelen voltak-e egyáltalán Magyarországon a modern filozófiai áramlatok. (Természetesen jelen voltak. Jelen volt például az a hegeliánus Benedetto Croce, akit Tverdota György József Attila filozófiai forrásai közé sorol,17 és akinek Esztétikáját - melyet a már negyedik átnézett kiadásból fordított - 1911-ben kiadták magyarul.18) Konkrétabb és egyben tágabb, de talán itt még fontosabb kérdés az, hogy volt-e, s ha igen, milyen volt századunkban az a magyar filozófia, amely magába szívta (szívhatta volna) a kortárs európai filozófiát. A kérdésfeltevéssel rögtön egy vitatott probléma kellős közepén találjuk magunkat, amely elemzésének azonban nem itt a színhelye. Perecz László, A magyar filozófia a XX. században című kétkötetes mű 16 Lukács György: Esztétikai írások 1930-1945, 267. o. 17 Tverdota György: „Magyarázatok", in: József Attila: Tanulmányok és cikkek 1923-1930, II., Osiris, Budapest 1995,10. o. is fehér M. István szerint „József Attila fő interlokutora [...] az a Benedetto Croce, aki a neohegelianizmus jelentős képviselője, s akinek gondolkodása kanti és hegeli elemeket ötvöz. A Crocéhoz való kapcsolódás azt eredményezi, hogy Crocén keresztül (akinek filozófiáját idealizmusnak, spiritualizmusnak, szellemfilozófiának szokták nevezni) József Attila átveszi a klasszikus metafizika fő fogalmi kelléktárát - azt az apparátust, melyet Croce maga is használ -, s ezt próbálja Croce nyomán, aki bizonyos nem lényegtelen változtatásokat végrehajtott - második lépésben tovább alakítani, tágítani." Fehér M. István: József Attila esztétikai írásai és Gadamer hermeneutikája, Kalligram, Bratislava-Budapest 2003, 99. о. 122