Sziklai László: Megélt esztétika - Alternatívák (Budapest, 2010)
Úton
A reprezentatív költő lélet formájában fogta fel, nem pedig mint emberi érzéki tevékenységet, gyakorlatot, nem szubjektívan".43 József Attila minden elismerése mellett ugyanakkor úgy érzi, hogy túlhaladta mind Feuerbachot, mint Engelst, amikor elsajátította a pszichoanalízist. 1935-ben már a Párizsi kéziratok Marxának humanizmustézisére támaszkodva vallja, hogy ,,[a] marxi-elmélet filozófia, de pszichológia is. Humanizmus, de éppen a legemberebb jelenséget - az elmebetegséget és a neurózisokat - nem lehet vele megérteni."44 Ezért követi a tanulmányban Hegelt és Marxot Sigmund Freud. A klasszikusok „mentségére" azt hozza fel, hogy „[ajzóta a lélektan az egyénnek, a társadalmi lénynek fejlődésében sok olyan jelenséget derített fel, amelyet a tizenkilencedik századi bölcselő nem ismerhetett. Csak érinthetett kérdéseket, amelyeket ma - éppen saját gondolatrendszere igazolására - világosabban tekinthetne át."45 Ezzel együtt távolt állt tőle az ebben az időszakban elterjedt bernsteini felfogás, amely szerint a marxizmust meghaladta az idő. Úgy véli, hogy a proletárokat az anyagi szükséglet sarkallja a történelmi folyamatban, másokat erkölcsi szükségletük viszi szocialista irányba, míg magát Marxot az elméleti szükségszerűség és „e szükségletek mindegyikében a társadalmi, azaz az emberi lényeg jut kifejezésre. Azok a »marxisták«, akik mindenütt és mindenben anyagi érdeket keresnek s az anyagi érdeket teszik elvvé az emberi öntudat mai fokán is a cselekedetek értelmének vizsgálatában, Marx gondolataiból egy kukkot sem értenek."46 Az eddig elmondottak csupán töredékek, történeti adalékok lehetnek József Attila és az elidegenülés problémájának megértéséhez. Mindez egyetlen szűkre szabott jegyzet volt ahhoz a tágasabb, mára ugyan némiképp háttérbe szorult 13 Marx Freuerbachról — Friedrich Engels: Ludwig Feuerbach és a klasszikus német filozófia vége, Kossuth, Budapest 1968, 78. o. 43 József Attila: „Új szocializmust! Hort Dezső könyve", in: József Attila összes müvei III., 178. o. 45 Uő: Hegel, Marx, Freud, 109. о. 46 Uo. 109. о. (Az utolsó kiemelés: Sz. L.) 133