Sziklai László: Megélt esztétika - Alternatívák (Budapest, 2010)
Úton
József Attila marxizmusa Semmi okunk sincs kételkedni abban, hogy Fejtő Ferenc jól emlékszik: Marx szövegeinek megismerése a költő számára nem kötelezőn magára rótt penzum, hanem boldogság volt. „Talán sosem volt boldogabb, mint a marxi teóriával és gyakorlatával való nászának hónapjaiban. "21 A magyar irodalom egyik legfilozofikusabb költője versben gondolkozott, és ráadásul tudatosította is a filozófia és a művészet közötti mély összefüggést, amely éppúgy fennáll a költészet, mint a zene esetében. Ujjongó örömet váltott ki belőle, hogy Bartók felismerte azonosságukat („én az vagyok a magyar irodalomban, ami ő a magyar zenében"), és meg is verselte ezt a népi-költői-zenei azonosságot a Medvetáncban, a vers fantasztikus szövegében, bravúrosan szilaj táncritmusában: „Brumma, brumma, brummmadza". Igaz és pontos tehát Fejtő jellemzése: „József Attila versben gondolkozott, mint Bartók a muzsikában", és a verselés volt az ő tudománya, metafizikája.22 A harmincas évek első fele nem volt könnyű a költő számára. Németh Andor így jellemzi ezt a küzdelmes időszakot: „Keserűen gúnyos, szilaj és bujtogató mozgalmi verseket ír, cikkeket és tanulmányokat Feuerbachról, Hegelről, Marxról és Freudról - akiket mindenáron össze akar békíteni -, de napi politikai kérdésekről is - verekedik, vitatkozik - és nem mindig szerencsésen. Szerelmi élete sem a legboldogabb."23 Ez a küzdelmes idő egymásba kapcsolódó tervek, töredékben maradt ötletek ideje. Tanulmányt készült írni Bartókról, melynek alapötlete az volt, hogy a disszonancia magyarázza a konszonanciát. Miután nem ment el találkozójukra, mert elaludt, levelében számol be Kedves Mesterének: „Az történt, hogy érdekesnek tartott ötletemet »Bartók Béla disszonanciájáról« meg akartam írni a keddre virradó éjszakán, hogy 21 Fejtő Ferenc: József Attila a Szép és a Jó Szó mestere, 172., 181. o. 22 Uo. 210. o. 23 Németh Andor: A szélén behajtva, 463. o. 143