Sziklay Andor: Vakmerő diplomácia. Amerikai ultimátum egy magyar szabadságharcosért (Budapest, 1997)
A színjáték
dobnak az asztalra, és sietve távoznak. Az egyik menekült tekintélyes „baksis" fejében kiszedte a pincérből, hogy a férfi csak azt szerette volna megtudni, hogy „mint a hős osztrák haditengerészet tisztelője, meghívhatná-e egy italra a tiszt urakat?" A pincért meglepte a tisztek udvariatlan elzárkózása. A menekültek később úgy vélték, hogy a pohár italra szóló meghívás talán előre megbeszélt jelszó volt, ami tudatta a tisztekkel, hogy terv szerint megtörtént Koszta elrablása, s így ideje visszatérniök a Hussarra. A szembesítés 1853. június 23. „Méltóságos Uraim! A kapucinusok és a franciskánusok templomában éppen delet harangoznak, midőn tollat veszek kezembe. Ha a szerencsétlen Koszta még életben van a Hussar fedélzetén, bizonyára hallja ezt a harangozást. Engedjék meg, hogy elmondjam, miért is harangoznak minden délben a világ összes katolikus templomában. Azért, hogy megemlékezzenek a török hódítók 1456-ban Nándorfehérvárnál elszenvedett vereségéről, mikor Hunyadi János magyar hadvezér legyőzte őket. Őszentsége III. Calixtus pápa, annak a Nyugatnak a képviseletében, amelyet Hunyadi a Kelettel szemben megvédett, elrendelte, hogy a győzelem emlékére minden délben szóljanak a harangok. Méltóságos Uraim! Vajon azok, akik ma a Nyugatot képviselik, megmentik-e Hunyadi katonáinak egy utódját? Kérem, feleljenek teljes szívükből!"36 A St. Louis parancsnoki kabinjában Offley úgy foglalja össze Ingraham számára a helyzetet, ahogyan az egy hivatalos ügyekben járatos tisztviselőtől elvárható. Elmondja, hogy Koszta kitöltött egy népszerűén „első papír"nak nevezett szándéknyilatkozatot, de amerikai útlevelet nem kapott. Van viszont egy „tezkereh"-je Szmirnából, és egy Konstantinápolyból. A szmirnai konzulátus mindaddig, amíg nem 54