Szitár Katalin: A regény költészete – Németh László - Diszkurzívák (Budapest, 2010)

A nyugati irodalmat száza­dunkban egyre mélyebben járta át az irónia. Az irónia, mint az őszi levél, színpompá­­sabb, jobban kihozza a szel­lem szivárvány színeit. Az ironikus ember azontúl min­dig fölényben van, a saját feje tetejét is látja, amit ál­lít, azt vissza is vonja vagy megkérdőjelezi. Az ironikus szellem többé-kevésbé bu­tának tartja, aki komolyan beszél. Nos a magyar nem ironikus irodalom; az irónia idegen s leváló oltás rajta, s ez egyik akadálya annak, hogy Nyugat literátorai közt tekintélyre tehessen szert. Ahhoz az európai közszel­lemnek kellene megváltoznia, annak a veszélytudatnak ké­ne átjárni a Nyugatot is, amely minket sokszor a szellemünk­ben lévő játékosság ellené­re komoly beszédre szokta­tott, hogy az innen hallatszó szóban ne provincializmust, tizenkilencedik századot hall­janak, de az emberiségre tar­tozó okulást. Azonban éppen ez, ami elterjedésének az aka­dálya, hathat frissebb széljá­­rásként egy igazi felfedező tolmácsolásában. Szitár Katalin A regény költészete - Németh László Németh László

Next