Szitár Katalin (szerk.): A szó élete. Tanulmányok a hatvanéves Kovács Árpád tiszteletére (Budapest, 2004)
A magyar versről
PÁLFI ÁGNES (Miskolci Egyetem, Összehasonlító Irodalomelméleti és Művészettörténeti Tanszék) József Attila mitopoézise a Medáliákban1 A cím mint a „szemléleti világégésf többjelentésű metaforája „Olyatt ez a vers, mint a hajdanvolt Ráchel legendabeli díszfátyola: kemény aranyhímzés-lapok fátyolszövetre illesztve” — írja Nemes Nagy Ágnes az Eszméletről, a „szorosra kötött versszakok és a laza, kihagyásos versfűzés” kettősségét, a részek közötti összefüggés „homályos” voltát érzékeltetve.2 E „szecessziós” hasonlat talán még inkább ráillenék az 1927-28-ban született Medáliákra, mely úgyszintén tizenkét (a csonka záró darabot kivéve nyolcsoros) részből áll, s mely mintha már címével is a költőnő meglátásának igazát, a „laza, kihagyásos versfűzés” kompozíciós elvének érvényesülését támasztaná alá.3 — Vagy mégsem? József Attila tanulmányai arról tanúskodnak, hogy a Medáliák kompozíciója — jóllehet darabjai nem egy időben születtek, s szerzőjük önálló versekként is publikálta őket4 — korántsem tekinthető véletlenszerűnek, esetlegesnek. A költeményben kipróbált „füzérvers” kompozíciós elve és hazai előzményei láthatóan elméletileg is foglalkoztatják a költőt. Adyról 1929-ben ezt írja: „balladái (»nem egyszerű versei«) oly irrealitásban játszódnak le, amelynek törvényei ugyanazon költeményen belül a vers egészéhez képest homogének, vagyis az alaprendszernek oly mozzanatai, amelyek egymást nem közvetlenül, hanem a versegészen keresztül hangsúlyozzák; ellentétben a láncszerűen teljesülő, szokottabb művekkel, amelyek úgy alkotnak egészet, hogy az utolsó szem külön bekapcsolódik valamelyik megelőzőbe, hogy »kerek« legyen.”5 1930-ban a strófákból építkező magyar és nyugat-európai költészetet összehasonlítva ugyanezt a nem „láncszerűségből” adódó, másfajta „homogenitást” emeli ki, érezhetően pozitív hangsúllyal: ,,[a ma1 Jelen írás A Ulek hasonmásai és „sommásai” a Medáliák^« című, kéziratban lévő tanulmány első részének rövidített változata. 2 Vö. NEMES Nagy Ágnes: József Attila: 'Eszmélet = Miért s^ép? Gondolat, Bp., 1974. 330. 3 A Medáliákat az Eszmélethez hasonlóan jobbára versciklusnak, illetve „füzérversnek” tekinti a szakirodalom is; ld. TVERDOTA György: József Attila. Korona, Bp., 1999. 35., 116. Egységes kompozícióként elemzi viszont LEVEN DEL Júlia—HORGAS Béla: A szellem és a szerelem (József Attila világképe). Gondolat, Bp., 1970. 106—115. „...a Medáliák sajátos, szabadon variálódó szerkezetű, bizonyosan nem előre eltervezett struktúra, de nem is rendszeres terv nélküli. Az év folyamán született darabok laza, gyakran asszociációk vezette művé szerveződtek, és így alkotnak változatos egységet” - írja a kompozícióra vonatkozó vélekedéseket összegezve SZABOLCSI Miklós: „Kemény a menny” (JózsefAttila élete és pályája 1927-1930). Akadémiai, Bp., 1992. 251. 4 Lásd SZABOLCSI Miklós: i. m. 250-275. 5 Vö. JÓZSEF Attila: Tanulmányok, cikkek, levelek. Szépirodalmi, Bp., 1977. 34. 320