Szitár Katalin (szerk.): A szó élete. Tanulmányok a hatvanéves Kovács Árpád tiszteletére (Budapest, 2004)
A magyar versről
a huszonnégy tagúvá bővülő „atyafíúság” körének kellős közepén jelenhet meg — az Isten-kép csak az új, krisztusi E»-kép létrejöttével (az Én - О vagyok már felismerése révén) lesz szemléletileg fogható. S csak innen, az „atyafiúság” körének közepe felől látható be, hogy az egyes medáliák titka is voltaképp ugyanez a titok; hogy valamennyi medália lírai Ёж-képében az „atyafiúság” esélye rejtezik; mindegyikben ugyanaz a kölyök-király - a hiányzó huszonnegyedik egy-egy előképe — személyesül, s foglalja keretbe, „lakja be” nyelvileg a költői létezésnek a biográfia felől is olvasható közegeit, tartományait.19 Értelmezésem jogosságát bizonyíthatja a kompozíció, az utolsó két medália nyilvánvalóan tudatos sorrend-cseréje is. Hiszen a „Huszonhárom király sétál” sornak, a számból adódóan a 12. medáliában - a 23. szakaszban - volna a helye, és nem a 21.-ben. Ekkor viszont a 24. szakaszba kerülne a „Huszonhárom kölyök sétál” sor, és lezárván a verset nem nyílna szabad szövegtér a 24. szereplő beléptetésére. Ha viszont abból indulunk ki, hogy a medália száma, all elvileg ugyanarra utal, mint a 23 — hiszen mind a kettő egy híján a teljesség száma —, a sor a lehető legjobb helyen áll.20 Ha meggondoljuk, ugyanez az „üdvtörténeti feladvány” jelenik meg az evangéliumokban is, ahol a kérdés így tevődik fel: Júdás vajon mint leselejteződésre ítélt 13. kerül-e ki a 12 tagú körből - amelybe üy módon maga Jézus is beleértendő21 avagy a 12 Krisztus-tanítvány egyikeként? - A népi építészetben e szituáció mindkét értelmezésére van példa: „... a székelyek napsugaras kiskapuik tizenkét vagy tizenegy sugarában (’Júdás elhagyta Krisztus urunkat, ezért csak tizenegy sugara van a Napnak’) Jézust látják.”22 Ez arra utal, hogy az apokalipszis világa egyértelműen nem modellezhető; nem zárt, nem statikus, hanem dinamikus, nyitott rendszerként működik. A 13. plusz-elem kihullása és a 12. középre kerülése Qúdás árulása és Krisztusnak a „zsidók királyaként” való ikonizálódása) egyidejű; de ezzel egyúttal megint csak nyitottá válik a rendszer: megüresedik egy hely a tanítványok körében — ide lép be majd Pál apostol. E nyílt üdvtörténeti játszma intuitív belátása révén az olvasói appercepcióban így zárul körkörössé a forma; a „füzérszerű” medáliák sorából a tizenegyedik medáliában szemléletileg így lesz immár egyetlen ikermedália: a hold és a nap korongja, mely a (23+1) „király” és „kölyök” attribútumaként a megújuló világot, az „úrfelmutatás” gesztusát 19 A Medáliákat a biográfia felől közelíti meg elemzésében Majoros Valéria: „ ... minden egyes medália egy-egy fontos életszakaszt, történeti vagy érzelmi egységet világít meg. Innen talán a címe is: az ékszerként viselt arany- vagy ezüsttokba zárt képmások idézése. A költő arcképét, a vázolt életszakaszok J ózsef Attiláját festi meg valamennyi, úgy, hogy a 12 kép az életutat reprezentáló ciklussá szerveződik.” Ugyancsak ő az, aki bibliai párhuzamával az iidvtörtineti olvasat lehetőségét is felvillantja: „Az új hold és az új nap [...] talán szemérmesen a költőt, mint az új megváltó személyét sejtetik. Nem idegen gondolat ez a költőtől, istenes verseiben gyakran fölbukkan. A vers felépítése, a 12 medália - 12 apostol asszociációja is ezt igazolhatja.” Vö. MAJOROS Valéria: A ,(Medáliák”-ról - Költőnk és korunk (tanulmányok József Attiláról). 1981. 275. 286. Erre a párhuzamra utal Török Gábor is, amikor a tizenkét medáliát „a költő tizenkét tanítványának” nevezi. Vö. TÖRÖK Gábor: i. m. 226. 20 Ez a sorrend felel meg a jánosi Jelenéseknek is, ahol a vének színrelépése megelőzi az apokaliptikus lovasok megjelenését. Lásd S%ent Biblia (Ford. KÁROLI Gáspár). Bp. 1980. 256—258. 21 Egy helyen az Újszövetség Jézust is apostolként, illetve főpapként nevezi meg. Ld^4 zsidókhoz írott levelet (3). 22 Vö. BOSNYÁK Sándor: Meddig élt a,(Napisten”? — Művészet, 1974. 9. 324