Szmodis Jenő: Tiberius és a többiek. Hat komédia (Budapest, 2016)
Mentségek helyett (avagy drámáim története)
egy drámai alkotásba? Nálam mindenesetre így volt. Ha számot akarok adni magamnak, „hogy jutottam idáig", hosszú történet jut az eszembe, amit szerencsére röviden is el lehet mondani. Amennyire vissza tudok emlékezni, minden Shakespeare-rel kezdődött. Gyerekkori színházi előadásokkal, amit a kamaszkor színházi bűvölete követett. A gimnázium után a Madách Színháznál dolgoztam rendezőasszisztensként. Egy év alatt azonban elteltem a színházi lét furcsa szabadságának és rendszertelenségének illatával, amibe a hétköznapok nehéz levegője is belevegyült. A színházhoz való kapcsolat néhány drámai próbálkozás formájában megmaradt. E kísérletekkel fordultam tanácsért Mészöly Dezsőhöz - akit még a Madáchból ismertem - és Csurka Istvánhoz. Mészöly a nyelvezetre, Csurka a dramaturgiára vonatkozóan adott hasznos tanácsokat. Talán még egyetemi éveimben kezembe került Suetonius Caesarok élete című munkája. Tiberius alakja gazságával, mocskosságával, cinizmusával és tehetségével egyaránt lenyűgözött. Augustust drámai szempontból túl szabályosnak, Caligulát túl torznak, túl betegnek érezhettem. Nem mintha Tiberius is ne lett volna az. Csakhogy érezni lehetett benne a drámára való alkalmasságot. Szörny volt, de nem csak szörny. Gazember volt, aki moralizált. Igazi itáliai fickó, még ha a legrosszabb fajtából is. A dráma alapötletét életének az a részlete adta, amikor régi vendéglátóját Rodoszból Rómába hívja, majd amikor az megérkezik, se szó, se beszéd kínpadra vonatja valamilyen ürüggyel. Tiberius fiának halála ugyancsak titokzatos és drámába illő. Az ókori források szerint Tiberius fia halálának valódi okáról csak nyolc évvel később értesült. Dramaturgiai okokból el kellett térnem az antik szerzőktől, így Drusus halálában Seianus és Livilla vétkességét Tiberius tudomására kellett hoznom már a gyilkosságot követő napokban. Az is világos volt azonban, hogy - függetlenül minden dramaturgiai szemponttól - Tiberius korábban is ismerhette a halál körülményeit. A hatalmi politikájában igen körültekintő princeps ugyanis tisztában volt az időzítés jelentőségével. A Seianussal való leszámolás előtt, hogy annak éberségét végképp elaltassa, Tiberius még consultársának is elfogadta ellenlábasát. Találni lehet tehát mentséget a források szabad kezelésére. A vázlat elkészültét követően néhány nap alatt megszületett a szöveg. Ahogy ma feldereng, emlékeim között lehettek Shakespeare mókás alakjai (ezt különösen Seleucus figurájánál lehetett jól használni, aki talán távoli rokona a Vízkereszt Malvoliójának), ott motoszkáltak bennem a pesti kabaré legszórakoztatóbb alakjai, akikre csupán tógát meg tunikát kellett adnom, hogy a Tiberius vendége megszülessen. Amikor elkészült, először éreztem, hogy valami drámafélét csináltam. Megmutattam Bereményi Gézának, aki biztatott, hogy juttassam el néhány színházhoz. Odaadtam Sztankay Istvánnak, akit szintén még a Madáchból ismertem, s aki akkor már a József Attilában játszott. Továbbíthatta az arra illetékesnek. Ez a kísérlet arra mindenesetre jó volt, hogy - talán Sztankay 278