Szőke Mária: A Halálfiai első állomásán. Babits Mihály világa 1921 eleje és 1923 augusztusa között (Budapest, 2019)
Napi kínok és nagy álmok között
érdeklődés középpontjába emelte.” Az új költői tehetségek gondozására is nagyok sorakoztak fel: Rákosi Jenő, Mikes Lajos és Osvát Ernő, „új tehetségek bányásza”, de „A buzdításban, az irányításban verseng vele Babits Mihály, akinek Reviczky-utcai lakása a költői babért keresőknek valóságos Mekkája.” Ugyanakkor a nagyok példáját utánozni veszedelmes lenne, ezért csak azokról érdemes beszélni, akik önálló hanggal jelentkeztek. Fiatal költőnek csak Erdélyi Józsefet, Sárközi Györgyöt és Forbáth Sándort ismeri el, valamint kiemeli Paál Lajos Pasztellek című kötetét és említésre méltónak tartja Fodor József nevét.666 A Pesti Napló híre azt közölte, hogy a Hármaskönyv ben Babits a fiatalok, György Oszkár, Illy Pál, József Attila, Kiss Ida, Komjáthy Aladár és Vészi Margit társaságában szerepel. Laczkó Géza Babits Baudelaire-fordításairól írt. Véleménye szerint „Babits Baudelaire-je tisztább és nemesebb, mint az eredeti, Tóth Árpádé bravúrosabb, olyan, amilyen Baudelaire álmában sem volt, Szabó Lőrincé meg sokszor zavartabb, mint a francia. Hangulatban azonban legbaudelaireiebbek Babits fordításai, amelyeket a gyötrődő, nyugtalan, vámpírszaggatta lelkű Babits készített.”667 Ignotus egy költő- és művészellenes cikkel jelentkezett a Bácsmegyei Naplóban. írása a költők „veszélyes fajtájáról” elmélkedett: „Nos: én bizonyára minden türelmet és megértést megkövetelek és megadok a költő-embernek. Tudom, hogy fájdalom üleszti a gyöngyöt, s hogy lángész és őrült közeli rokonok. Tudom, hogy a vatum genus irritabile, vagyis a bolond lyukból fújnak a legszebb szelek - tudok mindent, ami mentséget s jogcímet s kiváltságot a költőknek adni lehet és adni kell polgári és lovagi felebarátjaik felett.” „Hibás jellemű” nagyokat jellemzett: Arany és Vörösmarty „csöndesek, tartózkodóak, élhetetlenek, nem cselekvőek” voltak, 666 -Y [Bitay Árpád?], Fiatal magyar költők, Ellenzék, 1923. augusztus 12., 13. 667 Laczkó Géza, Magyar Shakespeare - Magyar Baudelaire, Nyugat, 1923. augusztus 16., 121-124. 255