Téglás János (szerk.): Baumgarten Alapítvány. Dokumentumok 1917-1941. 2. 1929. július - 1935. december (Budapest, 2003)
1935
730. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ - BABITS MIHÁLYNAK Tátraszéplak 1935 XII. 11. Kedves barátom, aligha érkezhetem meg december lóára, a Baumgarten Tanácsadó Testület ülésére. Ezért ezt a levelet küldöm s kérlek, olvastasd föl. Múltkor valamennyien egy tudományos írót kerestünk, aki munkássága, egyéniség is erkölcsi magatartása folytán méltó a jutalomra. Nem találtuk meg. Nagyon messze elkalandoztunk. Pedig ott ült előttünk; a mi elnökünk az, Schöpflin Aladár. Véleményem szerint senki sem érdemli meg inkább a Baumgarten-díj koszorúját, mint ő, aki egy életen át magyar könyvekkel foglalkozott, akkor is, amikor divat volt ez s most is, amikor már alig divat és mindenkor vállalta a hivatásából származó áldozatot: a személyekre tekintettel nem lévő szókimondást, a csöndes, elmélyülő munkát és a tisztes, büszkén viselt szegénységet. Soha egyetlen sort nem írt le, melyben ne hitt volna. Már a jelen távlatából is kitetszik, hogy <az>Ő a magyar kritika. Okos bátorsága, kemény mértéktartása, működésének évtizedekre visszanyúló folytonossága páratlan a mi irodalmunkban. Nem folytatom ezt a jellemzést, kedves barátom, hiszen ti valamennyien éppúgy ismeritek érdemeit, mint én. Azt indítványozom, hogy mindnyájunk elismeréséül nyújtsátok át neki a Baumgarten-díjat s ne zavarjon benneteket az a formaság sem, hogy ebben a pillanatban a Tanácsadó Testület elnöke. Buktassátok meg, rövid időre, az elnököt s tiszteljétek meg a kritikust, akit mindenki tisztel. Vagyok igaz híved: Kosztolányi Dezső OSZK Fond 145/8. K. - BMKL 111. 8140. (A 729. sz. jegyzőkönyv melléklete.) 731. HATÁROZAT1 A Baumgarten Ferencz Irodalmi Alapítvány kuratóriuma 4000.- pengő évdíjat juttat: 578