Téglás János (szerk.): Baumgarten Alapítvány. Dokumentumok 1917-1941. 3. 1936. január - 1941. október (Budapest, 2003)
1936
OSZK Fond 145/37. К. Hasonmását közli BASCH 1959: 412. = BASCH 2000: 117. 1 A József Attila díjazásáról tartott szavazás hátteréről Basch Lóránt a következőket jegyezte fel: „A döntő ülésre ez alkalommal is együtt mentünk Babitsosai, a mai József Attila utcában. »Engem bánt a lelkiismeret József Attila miatt. Tavaly megígértem neki a díjat, kellene valamit tennünk.« - szólalt meg Babits, amikor az alapítványi ház közelébe értünk. »A testület megkérdezése nélkül nem adhatunk neki díjat, hisz senki nem jelölte. Szavaztassuk meg erről is tanácsadóinkat. Állítsuk szembe József Attilát Hevesi Andrással, aki várhat még, nem is szorult rá különösebben.« Kizártnak látszott, hogy többséget ne kapjon. Az ülésen Babits terjesztette elő titkos szavazásra a kérdést, és maga jegyezte a szavazatokat. [...] József Attila hét szavazat közül csak hármat kapott. (Sík Sándor és Kárpáti Aurél közléséből tudom, hogy ők reá szavaztak; a harmadik szavazat Elek Artúré lehetett, ki a következő évben díjra ajánlotta is.) így történt, hogy József Attila ismét elesett a Baumgarten-díjtól.” (BASCH 1959: 430-431. = BASCH 2000: 115-116.) 812. DÖNTÖTTEK AZ 1937-ES BAUMGARTEN-DÍJAKRÓL A Baumgarten-díj kuratóriuma és tanácsadó bizottsága most döntött az 1937-ben esedékes díjak odaítélésről. A díjakat minden évben Baumgarten halálának évfordulóján, január 18-án szokták kihirdetni, a tanácsadó testület azonban már karácsony előtt megállapodik azoknak a íróknak és tudósoknak a névsorában, akiket a díj odaítélésére méltónak tart. Értesülésünk szerint a nagydíjakra előterjesztett írók között szerepel egy kitűnő regényíró, akinek nemrég jelent meg nagy feltűnést keltett kétkötetes történelmi regénye. Ugyancsak nagydíjat kap a háború utáni költőgeneráció egyik legkimagaslóbb alakja, aki szintén maradandó értékű művel gazdagította az év folyamán az irodalmat. Egy másik regényíró, akinek az év folyamán egy Párizsról szóló regénye jelent meg, egy esztétikus, aki a francia irodalomban való komoly jártasságával és kritikai munkásságával tűnt ki, egy másik kritikus, aki rendkívül szellemes, elegáns és nagy kultúrájú kritikai működéséről ismeretes, végül egy természettudós szerepel még a nagydíjban részesítendők névsorán. A kisebb jutalomban részesítendők között szerepel a legifjabb költőnemzedék egyik egyéni hangú, tehetséges lírikus tagja is. 110