Téglás János (szerk.): Baumgarten Alapítvány. Dokumentumok 1917-1941. 3. 1936. január - 1941. október (Budapest, 2003)

1936

OSZK Fond 145/37. К. Hasonmását közli BASCH 1959: 412. = BASCH 2000: 117. 1 A József Attila díjazásáról tartott szavazás hátteréről Basch Lóránt a követ­kezőket jegyezte fel: „A döntő ülésre ez alkalommal is együtt mentünk Babits­osai, a mai József Attila utcában. »Engem bánt a lelkiismeret József Attila miatt. Tavaly megígértem neki a díjat, kellene valamit tennünk.« - szólalt meg Babits, amikor az alapítványi ház közelébe értünk. »A testület megkérdezése nélkül nem adhatunk neki díjat, hisz senki nem jelölte. Szavaztassuk meg erről is ta­nácsadóinkat. Állítsuk szembe József Attilát Hevesi Andrással, aki várhat még, nem is szorult rá különösebben.« Kizártnak látszott, hogy többséget ne kapjon. Az ülésen Babits terjesztette elő titkos szavazásra a kérdést, és maga jegyezte a szavazatokat. [...] József Attila hét szavazat közül csak hármat kapott. (Sík Sándor és Kárpáti Aurél közléséből tudom, hogy ők reá szavaztak; a harmadik szavazat Elek Artúré lehetett, ki a következő évben díjra ajánlotta is.) így tör­tént, hogy József Attila ismét elesett a Baumgarten-díjtól.” (BASCH 1959: 430-431. = BASCH 2000: 115-116.) 812. DÖNTÖTTEK AZ 1937-ES BAUMGARTEN-DÍJAKRÓL A Baumgarten-díj kuratóriuma és tanácsadó bizottsága most döntött az 1937-ben esedékes díjak odaítélésről. A díjakat minden évben Baum­­garten halálának évfordulóján, január 18-án szokták kihirdetni, a tanács­adó testület azonban már karácsony előtt megállapodik azoknak a íróknak és tudósoknak a névsorában, akiket a díj odaítélésére méltónak tart. Értesülésünk szerint a nagydíjakra előterjesztett írók között szere­pel egy kitűnő regényíró, akinek nemrég jelent meg nagy feltűnést kel­tett kétkötetes történelmi regénye. Ugyancsak nagydíjat kap a háború utáni költőgeneráció egyik legkimagaslóbb alakja, aki szintén ma­radandó értékű művel gazdagította az év folyamán az irodalmat. Egy másik regényíró, akinek az év folyamán egy Párizsról szóló regénye jelent meg, egy esztétikus, aki a francia irodalomban való ko­moly jártasságával és kritikai munkásságával tűnt ki, egy másik kriti­kus, aki rendkívül szellemes, elegáns és nagy kultúrájú kritikai műkö­déséről ismeretes, végül egy természettudós szerepel még a nagydíjban részesítendők névsorán. A kisebb jutalomban részesítendők között szerepel a legifjabb köl­tőnemzedék egyik egyéni hangú, tehetséges lírikus tagja is. 110

Next