Téglás János (szerk.): Baumgarten Alapítvány. Dokumentumok 1917-1941. 3. 1936. január - 1941. október (Budapest, 2003)
1938
tészetéröl halála után - a hírlapi közlésből - a kultuszminisztérium is már tudomást szerzett. Mi ragaszkodtunk statútumaink értelmében ahhoz, hogy József Attila hozzátartozóinak a díj egy részét temetési hozzájárulásként kiadjuk, és megtagadtuk helyének betöltését mással. A halolt költővel szemben nem emelhetett a minisztérium vétót. így József Attila a Baumgarten-alapítvány 1938. évi díjazottjai között szerepel.” (BASCH 1957: 432. = BASCH 2000: 116.) Basch állítását, hogy József Attila díjáról már a költő halála előtt döntöttek, Szántó Judit is megerősíti 1938-as naplójában: „Mielőtt szanatóriumba mentem [1937. okt. 23-án] elmentem Babitshoz, kérve őt, hogy ne tagadja meg a nagy Baumgarten-díjat, mert Attila halálát jelentené. »Menjen haza asszonyom és mondja meg a férjének: operáció előtt vagyok, a pénzt mégis megkapja Attila. Nyugtassa meg...«” (SZÁNTÓ Judit: Napló és visszaemlékezés. 117.). Később pedig így emlékszik: „... és a Baumgarten-díjról is írtam Jolánnak [Szárszóra], amit biztosra ígért Illyés és amire kért és sürgetett Jolán”. József Jolán is igazolja, hogy a Szárszón tartózkodó költő tudott a neki juttatott díjról: „Amikor körülültük az uzsonnaasztalt, csakúgy röpködtek a biztatások. Állás, új kötet, Baumgarten-díj... Erősítgették, hogy ez is biztos. Végre eléri a kitüntetés. Biztos forrásból tudják. Mindent megtárgyaltak, mindent elmondtak. Új élet kezdődik Attila számára.” (JÓZSEF Jolán: József Attila élete. Bp., 1947. 440M41.) 877. A BAUMGARTEN-DÍJ ÉS AZ IRODALOMTÖRTÉNET A Baumgarten-díjról minden bizonnyal többet beszélnek és írnak, mint amennyit a magyar életben és irodalomban jelent, s a sok keserűség és elégedetlenség, mellyel az évenkénti díjkiosztás körülményeit, kísérőjelenségeit és okait tárgyalják, már-már arra hangolná az embert, hogy az alapítvány kezelőinek védelmére keljen. Kétségtelen, hogy ez az intézmény alaposan eljátszotta hitelét, hogy kitüntetőnek szánt díjait általában halk mosoly kíséretében emlegetik, s hogy olyanok is, akik kisebb-nagyobb anyagi jótéteményeiben részesültek, többnyire mentegetődzni tartják szükségesnek az érdemosztó fórumok e kedvezése miatt, ha az illetékes fülek nem hallják őket. A Baumgarten-díj kezelése senkinek sem tetszik, még azoknak is ritkán, akiknek jól felfogott egyéni érdekből kellene tőle elragadtatva lenniök. Milyen szép, milyen nemes gesztus volna az ennyire általánosan elterjedt véleménnyel szembeszegülni, „tárgyilagosának mutatkozni a szinte már megtisztelő 210