Téglás János (szerk.): Baumgarten Alapítvány. Dokumentumok 1917-1941. 3. 1936. január - 1941. október (Budapest, 2003)

1938

támadta Babitsot. A Baumgarten-kuratórium egyetlen szempontot is­mer csak: a tehetséget!- Azzal vádolják a Baumgarten-kuratóriumot, hogy Babits-epigo­­noknak és középszerűeknek adja a díjat...- Ez sem felel meg a valóságnak. Ha végignézik a cikkíró urak a Ba­­umgarten-díjjal jutalmazott írók névsorát, azt hiszem, máris megfor­díthatjuk véleményüket. És, hogy az új magyar irodalom nem bővel­kedik zsenikben, erről a kuratórium nem tehet. Mi igyekszünk helyet adni és névhez juttatni azokat az ismeretleneket is, akik méltóak erre a díjra, bár nem áll olvasótábor mögöttük. És, hogy egyik-másik ju­talmazott író nem váltotta be reménységünket - ezért a kuratórium nem felelős. Merem állítani, hogy kilenc év alatt egyetlenegy érdemtelen író­nak nem adtunk díjat. Ezzel szemben bizonyos megkötöttségek miatt nem mindig tudtuk eljuttatni azoknak a díjat, akik megérdemelték vol­na. Kassák Lajosra gondolok, amikor ezt mondom.- Mi a véleménye arról a vádról, hogy irodalmi körök előtt „gya­nús” József Attila késői díjazása?- Ez a gyanú annál is inkább nevetséges, mert november közepén már benyújtottuk a Baumgarten-díjasok 1938-as évi névsorát, amelyen József Attila is szerepelt és biztos tudomásunk van arról is, hogy a költő értesült erről.- Azt mondják irodalmi körökben, hogy ha a Baumgarten-díj ku­ratóriuma kellő időben József Attila segítségére siet, meg lehetett vol­na menteni a kiváló költőt?- Erre azt válaszolhatom, hogy József Attila anyagi helyzete az utóbbi években elégé stabil volt, mert a Szép Szót szerkesztette és az ne­ki jövedelmet jelentett. Azt azonban a leghatározottabban vissza kell utasítanom, hogy a Baumgarten-kuratóriumot tegyék felelőssé József Attila sorsáért. Faragó László Pál Magyar Világ 1938. január 12. 3. 1 József Attila díjazásáról az első újsághír dec. 25-én jelent meg (1. 871). 2 A Nyugatban Illyés Gyula (1937. II. 470-471.) és Cs. Szabó László (1938. I. 68-70.) cikkel, Zelk Zoltán pedig verssel (1938. I. 32.) búcsúztatta József At­tilát. 224

Next