Téglás János (szerk.): Baumgarten Alapítvány. Dokumentumok 1917-1941. 3. 1936. január - 1941. október (Budapest, 2003)

1938

Közügynek tartottuk, hogy megmondjuk véleményünket a díjkiosz­tásról és soha nem tagadtuk, hogy nagyon sok esetben igazságtalannak tartjuk Babits Mihályék döntését. Idén is hozzászólunk - mégpedig örömmel - a díjkiosztáshoz. Éspedig azért örömmel, mert el kell ismerni, hogy a kuratórium az idén Baumgarten Ferenc szellemének valóban megfelelően válogatta össze a díjazottak névsorát. Akik az idén díjat kaptak: Kós Károly, az erdélyi, robusztus tehet­ségű író és drámaíró, Dallos Sándor, a magyar novellairodalom nagy ígérete. Nagy Lajos, akinek tehetségéről mindenki meggyőződhetett, Molnár Antal, a kiváló fiatal zenekritikus, egytől-egyig rászolgáltak képességeikkel a nagy kitüntetésre. Akik ezerpengős jutalmakat kaptak, azok is megérdemelten jutottak a díjazottak névsorára. Azon lehet vitatkozni, hogy miéit nem kapott X. költő vagy Y. regényíró, de azon nem, hogy akik kaptak, miért kaptak. A legnagyobb jogcím: a tehetség, mindegyikőjüknél igen erős argumentum. Az idei Baumgarten-díj tehát teljesen hibátlan lett volna a tragiku­san elhunyt József Attila ügye nélkül. Amikor kedden este a díjkiosztáson megjelent írók előtt Schöpflin Aladár felolvasta József Attila nevét is, - pillanatnyi nehéz csend ült a teremre. Mindenki arra gondolt, hogy vajon miért nem gyakorolta előbb ezt a jutalmazó gesztusát a Baumgarten-díj intézőbizottsága? Miért csak most olvassa fel a már halott költő nevét? József Attila halála és az utólag megítélt háromezer pengős díj, amelynek csak egynegyed részét - 750 pengőt fizetnek ki rokonságá­nak kezébe -, elhomályosította a díjkiosztás ünnepi fényét. Ha József Attila itt áll és ugyanolyan szerény mosolygással veszi át a díjat tar­talmazó borítékot, mint a többi kitüntetettek, akkor az idén mindenki zászlót hajthatott volna a kuratórium döntése előtt. Sajnos, József Attila halott. De a halála mintha mégsem lett volna céltalan. Mintha az idén az ő halálára is gondolt volna a díjkiosztó bi­zottság, amikor a többi jutalmazott névsorát összeállította. Társadalmunk 1938. január 21. 8. = Kortársak 1987: II. 950. (Részlet) 1 Társadalmunk (1931-1938): politikai hetilap. Tulajdonosa és felelős szerkesz­tője Kiár Zoltán. - L. 764. 252

Next