Téglás János (szerk.): Baumgarten Alapítvány. Dokumentumok 1917-1941. 5. 1948. január 1. - 1951. május 25. (Budapest, 2007)
1948
- Mindenekelőtt megvádoltak minket azzal, hogy nem tettünk meg mindent József Attila érdekében. József Attila megjutalmazásánál fatális véletlenek játszottak közre. Éppen tíz éve, hogy a felügyeleti hatóságunk (értsd kultuszminiszter) annak a határozatnak kapcsán, mely József Attila részére a díj odaítélését tartalmazta és ugyanakkor Zelk Zoltán jutalmazását is, leiratot intézett a kuratóriumhoz“ és nemzeti szempontból aggályosnak minősítette a döntést. Ez a leirat nem hagyott kétséget az irányban, hogy hasonló döntések esetén a kultusz milyen álláspontra helyezkedik... Megvádoltak újabban azért is, mert annak idején Erdélyi Józsefnek kiadtuk a díjat. De hiszen Erdélyi abban az időben kommunista elveket vallott, emlékezzünk csak a Pólóverseny a vérmezőn című versére. Most mindkét kurátorhoz intézzük a kérdést: Mi volt a legfájdalmasabb élményük a Baumgarten-alapítvánnyal kapcsolatban? Kicsit elgondolkozik, azután így válaszol:- Legfájdalmasabb volt, hogy annak idején Klebelsberg megtiltotta, hogy Pap Károlynak, e kiváló fiatal írónknak a díjat kiadhassuk.- És mi volt a legörömtelibb élmény?- Az, hogy olyan írók, akiket mi fedeztünk fel, beigazolták, hogy érdemesek voltak támogatásunkra. Két nevet említek: Illyés Gyuláét és Tamási Áronét, akik azóta európahíresek lettek. Befejezésül Basch Lóránt a következőket mondja:- Száztizenhat díjat osztottunk eddig szét 72 író között. Ezenkívül számtalan esetben adtunk 2000 pengőig terjedő segélyeket olyanoknak, akiknek nyilvánosan nem adhattunk. Az alapítvány tekintélyét a múltban is teljes pártatlanságának, humanizmusának és erkölcsi szigorának köszönhette. Ezekhez az elvekhez változatlanul ragaszkodunk. ifj. Ráth József Hazánk 1948. január 30. 1 great old man (ang): nagy öreg 2 A leiratra adott választ 1. III/876. 37