Tieck, Ludwig: Az élet fényűző bősége. Elbeszélések (Budapest, 2014)
„Jó néhány esztendőt éltem már e világban, és soha nem jutott eszembe alvás közben, hogy olyanféle dolgokról is lehetséges álmodni, amilyenekről a következőkben beszámolok. Mindig beértem a szokványos, kellemes alvással, és azt hittem, elegendő, ha az ember lehunyja a szemét, és kipiheni magát, amikor is néhány könyvben azt olvastam, mennyire sajnálkoznak a szerzők, amiért igazi haszontalan semmirekellők módjára töltik az éjszakai órákat anélkül, hogy alvás közben továbbra is eleget tennének kötelességeiknek és intéznék hivatali ügyeiket, amelyek pedig nem követelnek különösebben sok éberséget; ám ez az alvás közbeni sürgölődés mégis teljességgel lehetetlen. Ezen intelmek hatására világosság gyűlt elmémben önnön haszontalan alvásomat illetően, elhatároztam hát, hogy kiküszöbölöm a hibát, amit idáig elkövettem; éber és alvó állapotomat tökéletesen egymáshoz illesztve egyetlen összefüggő életfolyamattá gyúrom öszsze, ami az én esetemben annál is könnyebb, mint másoknál, mivel akkor is álmodom és fantáziálok, ami-