Trencsényi Balázs: A nép lelke. Nemzetkarakterológiai viták Kelet-Európában - Eszmetörténeti könyvtár 14. (Budapest, 2011)
III. Historicizmus és népiség
zeti diskurzust. Erre az erőfeszítésre példa a Mai magyarok régi magyarokról című esszékötet, melyet az urbánus tábor egyik fókuszpontjának számító Szép Szó értelmiségi köre adott ki.223 A körhöz tartozott József Attila mellett az esszéista Ignotus Pál (1901-1978), a jeles liberális publicista, Gáspár Zoltán (1901-1945) és a fiatal Fejtő Ferenc (1909-2008). A kötet kétségbeesett kísérletet tett arra, hogy cáfolja az állítást, miszerint az urbánusok „nemzetellenesek". Szerzőit az a szándék is vezérelte, hogy közös demokratikus ellenzéki platformot teremtsenek a népi mozgalomhoz tartozókkal a növekvő totalitárius veszéllyel szemben. A szövegek gyakran alkalmazták a nemzedéki diskurzust: „új magyar kultúráról" beszéltek, amelyet meg kell teremteni, „új magyar elitet" követeltek, és a „népi értékekre" hivatkoztak, bírálva a hivatalos, „feudális-dzsentroid" kánont. A témaválasztás és a szerzők kiválasztása azonban meglehetősen heterogénra sikerült (köztük volt Móricz Zsigmond, aki a történelmet a férfi és női princípium örök harcának látta, Babits Mihály, aki szembeállította egymással a 19. századi humanista nacionalizmust és a modern, „nietzschei" kollektív önzést, valamint Málnási Ödön, aki az 1940-es években végül fasisztának állt). A szerzők sok esetben a saját személyes programjukat tolták előtérbe a közös elképzelés helyett. Ezért aztán a könyv nem tudta megteremteni az átfogó „népfrontos" történeti narratívát. Az urbánus nemzeti diskurzus megteremtésére tett másik kísérlet szintén a Szép Szó köréből ered, az 1937-ben megjelent esszégyűjtemény címe - Mi a magyar most? - allúzió Berzsenyi Dániel klasszikus versére.224 Ez a kötet egyfajta történelmi panteont igyekezett megteremteni, amely összekapcsolja a múlt értelmezését a jelen és a jövő képével. Tudatosan a citoyen alakjára fókuszál, hangsúlyozva, hogy a polgári társadalom „humanizálja" az emberi kapcsolatokat. A régió többi nyugatos ideológusához (például Lovinescuhoz) hasonlóan Ignotus Pál programadó írásában a modernizáció alapja az utánzás és adaptáció kettőssége: egy adott kultúra helyi sajátosságai aktívan formálják a kívülről átvett eszméket és intézményeket. Szemben a neokonzervatív kritikával, amely a 19. századot a szervetlen import korának tartotta, Ignotus úgy tekintett erre a korszakra, mint a korábban soha nem látott virágzás idejére, és azt hangsúlyozta, hogy a liberalizmusnak - amely 20 Fejtő Ferenc, 1936. 224 Mi a magyar most? 1990. Eredetileg a Szép Szó különkiadásaként, Pantheon, 1937. 414