Trencsényi Balázs: A politika nyelvei. Eszmetörténeti tanulmányok - Eszmetörténeti könyvtár 6. (Budapest, 2007)
Kora újkori politikai diskurzusok
frakcióharcot félretéve végre közös cselekvéssel igyekezzen a közjó szolgálatára. A közjó az intézményesített virtus közösségén, azaz az állandó hadseregen keresztül valósul meg, amely - amennyire csak lehetséges - függetlenedik a körülmények hatalmától és a szerencse forgandóságától, hogy az idő és a tér legteljesebb ellenőrzésére törjön: „az ország tartson egy armádát lábon készen, aki minden felé, minden órában, minden szempillantásban, télen, nyáron, oda mehessen, ahová szükség kévánja."76 E hadsereg részben megfelel az előző művekben megrajzolt ideálnak, ugyanakkor fontos eltéréseket is találunk. Az olyan kulcselemek, mint a disciplina militaris, a gazdasági felkészülés, vagy a helyesen elosztott zsold itt is erőteljesen jelen vannak, de Zrínyi bizonyos pontokon szembehelyezkedik előző koncepciójával, amennyiben például az ország geopolitikai adottságaira hivatkozva a lovasságot részesíti előnyben a gyalogsággal szemben.77 Ennél is élesebb a kontraszt az elképzelt sereg emberanyaga tekintetében: egy „vitéz hadnagy'' szemszögéből a parasztok haszon nélkül valók, miközben a Török Áfium egyik legfontosabb eleme épp az a célkitűzés, hogy a „pórbul kell előállítanunk hadi népünket".78 A Zrínyi írását átszövő Vegetius-parafrázis tehát egy fegyelmezett, állandó hadsereg - amely egyedül képes a magánérdekek és egyéni privilégiumok bomlasztó hatását ellensúlyozni - víziójában csúcsosodik ki. A „felettébb való szabadságnak vélekedése"79 a szervezett és fegyelmezett hadviselés egyik legfőbb akadálya: „aki vitézkedni akar, álljon be az megmutatott hadi rendben".80 Egy ilyen hadsereg fenntartásának a pénzügyi előfeltételei meghaladják a lokális közösségek teherbíró képességét. A hatalmas feladat megoldásának ígérete tehát éppen a tennivaló nagyságában rejlik: „ezt senki egyes úr vagy generális végben nem viheti. Kicsoda tehát? Az egész ország! s az egész nemzetünknek unanimis consensusa kelletik erre."81 76 Zrínyi Miklós, 1939. 285. 77 A Vitéz hadnagy még a gyalogság nagyobb hatékonyságát hangsúlyozta, lévén, hogy a lovasságot nehezebb megrendszabályozni és mozgatni az egyenetlen talajon. 78 Zrínyi Miklós, 1939. 292. 79 Zrínyi Miklós, 1939. 294. 80 Zrínyi Miklós, 1939. 295. 81 Zrínyi Miklós, 1939. 295. 165