Valachi Anna: Csigavonalban a Parnasszusra. Rákos Sándor földi poklai és táguló költői világa. Alkotáslélektani"fejlődésregény" (Budapest, 2009)
Elforgó ég
lenőriztem, és erre csak később jöttem rá”170 - vallotta meg három évtizeddel később Mezei Andrásnak171 egy rádióinterjúban. A lektori munkát már régóta tehertételnek érezte, amely elveszi az időt és az energiát az alkotástól. Attól is tarthatott, hogy lemarad a vele egyszerre indult, nála fiatalabb, de máris előbbre tartó költők mezőnyében,172 hiszen a pályatársak az ízlésdiktatúra éveiben is számon tartották egymás teljesítményét, ilyenformán a rivalizálás a költészetben is a fejlődés egyik belső motorja volt. Márpedig a Rákosnál hét évvel fiatalabb Juhász Ferenc173 olyan előnyre tett szert az ötvenes évek elején, mint senki más ebből a korosztályból: 1950-ben A Sántha család című könyvéért József Attila-díjjal jutalmazták, egy évvel később pedig megkapta a I<ossuth-díj ezüst fokozatát Apám című elbeszélő költeményéért174 - melyet azonnal egyöntetű kritikusi elismerés övezett175 sőt a mű 1953-ban önálló kötetben is megjelent a Szépirodalmi Könyvkiadónál. Amikor Rákos Sándor elhatározta, hogy megszabadul a napi robottól, hogy megújítsa költészetét, még mit sem lehetett tudni Juhász Ferenc sorsának későbbi alakulásáról (a költészetét ért támadásokról, elsősorban írókongresszusi felszólalása miatt, s felesége tragikus sorsáról,176 amely a költő lelki egészségét is aláásta.)177 1951-ben elszánta magát, s fölmondott a kiadónál. „Akkor már eléggé éreztem ennek a korszaknak a sorvasztó hatását. Előre tudott volt, hogy ki fog megjelenni, mégis pro forma meg kellett írni a lektori jelentést. Inkább a szabadúszást választottam” - emlékezett később életének erre az időszakára. - „Elég sokáig húzódott, mire elintéztem. Egyszerre csak rájöt-170 In: Rákos, 1990. 27-28. 171 Mezei András (1930-2008): a Tűztánc csoporttal indult, sok műfajú író, költő, szerkesztő. 1958-tól 1992- ig az Élet és Irodalom rovatvezetője, főmunkatársa; 1992-től a Belvárosi Könyvkiadó alapító igazgatója, 1993- tól a CET folyóirat alapító főszerkesztője volt. 172 Katona Béla jó szemmel vette észre: „A két nemzedékhez tartozó költők születési adatai alig néhány évnyi eltérést mutatnak, mégis szinte egy világ választja el őket egymástól. Juhász Ferencék költői eszmélkedésének meghatározó élménye a nagy társadalmi fordulat, a földosztás, az újjáépítés lendülete volt. Pilinszky és Rákos generációja azonban ledobhatatlan teherként cipelte magával a háború tébolyult apokalipszisének iszonyatát. Kevés nemzedék indult még irodalmunkban ennyire kedvezőtlen körülmények között. A derűt, a harmóniát még hírből sem ismerték. Koncentrációs táborok félelmetes ijesztései, üldöztetés és rettegés közben váltak felnőttekké, a menekülés volt természetes élethelyzetük, s ez hosszú időre determinálta költői magatartásukat is.” (Katona, 1991. 507-509.) 173 Juhász Ferenc (1928): biatorbágyi születésű költő, szerkesztő. 1942-ben került Budapestre, kereskedelmi középiskolába. 1946-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója lett. 1947-ben fonógyári munkás volt. 1948-ban a budapesti József Attila Népi Kollégiumban folytatta egyetemi tanulmányait magyar-filozófia szakon. 1948—1949 között a Hunnia Filmgyár dramaturgja volt; 1951. december 1-jétől a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője lett. 174 Lásd: Bodnár, 2005.172. 175 Bóka László; Apám. Juhász Ferenc új könyve. Irodalmi Újság, 1950. 5. sz.; Hubay Miklós; juhász Ferenc: Apám. Független Magyarország, 1950. 52. sz.; Mészáros Istváa- Apám. Juhász Ferenc versei. Csillag, 1951. 253-256. 176 Juhász Ferencné Szeverényi Erzsébet (1928-1972): az egyetem elvégzése után tanárként és irodalomtörténészként tevékenykedett, de a szüleivel történt igazságtalanságokat (kulákká nyilvánításukat, apja bebörtönzését) lelkileg nem tudta elviselni. Több évi depresszió, kórházi kezelés után öngyilkos lett. 177 Lásd: Bodnár György: Juhász Ferenc. Digitális Irodalmi Akadémia, PIM.hu 106