Valachi Anna: Csigavonalban a Parnasszusra. Rákos Sándor földi poklai és táguló költői világa. Alkotáslélektani"fejlődésregény" (Budapest, 2009)
Elforgó ég
dett meg Veress Pál76 festőművésszel, későbbi alkotótársával, akihez élete végéig meghitt barátság fűzte. Veress Pálné Deák Éva77 - aki meglátogatta férjét a helyi általános iskolában hevenyészetten berendezett „alkotóházban”, így idézte föl benyomásait: „Óriási közös teremben laktak az írók és a művészek, köztük Berda József,78 Rákos Sándor, Benjámin László,79 Derzsi Sándor80 és Kapicz Margit,81 Iván Szilárd82 és felesége, Vidéky Brigitta83 - azok közül, akikre emlékszem. Igen jó hangulat volt, reménykedő beszélgetések az ország és a művészet jövőjéről. Ezek a barátságok nagyrészt meg is maradtak. Az akkori időkre jellemzően kezdetleges művészüdültetést a Kultuszminisztérium szervezte.”84 Férje pedig Kisvelencéről hazaküldött levelében így mutatta be a társaságot: „Koroda Miklósné összetegeződött mindenkivel. Valóban nagyon érdekes nő, negyven felé járhat, a férjével együtt idült alkoholistáknak mondják őket. Min-76 Veress Pál (1920-1999) festő- és grafikusművész. Hadifogságból hazatérve 1948-ban tartotta első egyéni kiállítását Budapesten. A korszak művészetpolitikájának nyomása alól szabadulni próbálva előbb Kassák Alkotás című folyóiratának olvasószerkesztője, majd az MTI fordítója-újságírója, a Világgazdaság, később a HVG szerkesztője lett. A 60-as évektől kezdve rendszeresen kiállított Magyarországon és külföldön. 77 Veressné Deák Éva (1922): a Magyar Rádió bemondója 1945-től, majd évtizedeken keresztül a Corvina Könyvkiadó fordítója, szerkesztője. Ő állította össze a festőférje életét és munkásságát részletesen föltérképező Veress Pál című, kétnyelvű (magyar-angol), színes képekkel illusztrált album katalógusát és függelékét. (Lásd: Veressné, 2003.) 78 Berda József (1091—1996): Négy elemit végzett, lakatosinasból lett szabadfoglalkozású költő. Újpesten élt. Profán epikureistaként ódái hangon magasztalta a testi létezés, az evés-ivás-szeretkezés érzéki örömeit, a természet szépségeit. A Nyugat nagy nemzedékeinek összekötője volt ebben a társaságban. Első verseihez Krúdy Gyula írt előszót 1923-ban; kedvelte őt Kosztolányi; s baráti szálak fűzték az éhség másik „hetyke poétájához” József Attilához, aki gyakran fölkereste az „újpesti Zarathusztrát” a Megyeri csárdában, az lilik-féle halászcsárdában és a volt Pannónia kávéházban. (Lásd bővebben: Valachi, 2005.) 75 Benjámin László (1915-1986): a szociáldemokrata munkásköltők csoportjához tartozott, 1938-tól jelentek meg versei. 1951-1952-ben és 1954-ben az Új Hang című szépirodalmi folyóirat főszerkesztője volt. Az ’56-os forradalom alatti magatartása miatt 1962-ig nem jelenhettek meg kötetben versei. 1963-tól a Kortárs munkatársa, 1968-tól a Magvető lektora; 1975-1980 között országgyűlési képviselő. 1976-tól az Új Tükör szerkesztője, 1980-tól haláláig főszerkesztője volt. 80 Derzsi Sándor (1919-1978): erdélyi származású költő. 1942-ben debütált Szenvedések mámorában című, egyetlen, életében megjelent kötetével. 1945-ben Magyarországon telepedett le. Az ígéretes kezdés folytatását Gábor Andor lesújtó kritikája vetette vissza. 1956-os szereplése miatt börtönbe, illetve elmegyógyintézetbe került. Jobbára kiadatlan költészetére 1998-ban figyeltek föl a pályatársak. Halála 20. évfordulóján rehabilitáló cikkek, tanulmányok jelentek meg róla. Kántor Lajos Az eltűnt költő cimű írásában állított emléket Derzsinek, a Szabadító ének című gyűjteményes kötet előszavában. 81 Kapicz Margit (1921-1995): festőművész. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1941-1947 között Berény Róbert volt a mestere. Lírai tájképeket festett olajban, később áttért a gouache-ra. 82 Iván Szilárd (1912-1988): festőművész. 1940-44 között Nagybányán dolgozott. Hollandiában, Párizsban járt tanulmányúton. 1962-től 1984-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanított. Lírai hangulatú tájképek, portrék, csendéletek, életképek mellett rézkarcokat, akvarelleket, fametszeteket készített. 83 Vidéky Brigitta, Iván Szilárdné (1911): festő, szobrász. 1925-30 között az Iparrajziskolában, majd 1931-től 1937-ig a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, később a nagybányai művésztelep növendéke volt. Szobrászként aktokat és állatszobrokat készített. 84 In: Veressné, 2003.41. 85 I