Valachi Anna: Csigavonalban a Parnasszusra. Rákos Sándor földi poklai és táguló költői világa. Alkotáslélektani"fejlődésregény" (Budapest, 2009)
Elforgó ég
A nagyratörő, már-már emberfeletti költői program és az önátalakítás vágya azonban megvalósíthatatlannak bizonyult. A szocialista realista stílus erőltetése, kényszerű túlburjánzása, az irodalmi élet túlpolitizáltsága nemcsak a művészi önkifejezés szabadságát és az egyéniség kibontakoztatását, hanem a publikációs lehetőségeket is korlátozta. 1948 áprilisában - anyagi ellehetetlenülés miatt - megszűnt a pécsi Sorsunk című folyóirat,112 amelyben Rákos Sándor már a negyvenes évek elején publikált,113 ekkor alapozva meg baráti kapcsolatát Csorba Győzővel,114 Fodor Andrással,115 Takács Tiborral116 és a lap holdudvarához tartozó többi művésszel.117 A Kassák-szerkesztette, művészi kivitelű Alkotás utolsó, összevont száma 1948. februárban hagyta el a nyomdát. Az Újhold még megjelent 1948 elején - február-májusi számában hozva Rákos Sándor Az eb válaszol című versét és a „darlingos” íróbarátok műveit118 -, de ősszel már a generációs alapon tömörült fiatal költők mindössze hét számot megért orgánumát is betiltották. Pedig az 1948. évi - hagyományosan január 16-án kihirdetett - Baumgarten-jutalmazottak között még ott volt az „újholdas” Mándy Iván és Nemes Nagy Ágnes.119 A kultúrpolitika irányítóinak logikáját nem lehetett kiismerni. Az Újpesten élő művészek azonban még nem érezték a publikálási-megnyilvánulási lehetőségek szűkülését. Az összes újpesti újság és a Népszava is elismerő hangon amelyre tehetségénél fogva hivatott, s amelyhez az erők ott rejlenek benne..” (Kézirat, dátum nélkül, Horkay László hagyatékában.) 112 Várkonyi Nándor (1896-1975), a pécsi irodalmi folyóirat alapító főszerkesztője 1948. április 24-én hivatalos levélben értesítette Szabó Edét, a lap lelkes munkatársát arról, hogy „anyagi nehézségek miatt a Sorsunk megjelenését bizonytalan ideig szüneteltetnünk kell. Ezért hozzánk beküldött, vagy közlésre átvett kézirataidat kénytelen vagyok rendelkezésedre bocsájtani. Ha az akadályok elhárulnak, értesítést küldök s kérni fogom szíves további közreműködésedet. Addig is tisztelettel köszönt híved Várkonyi Nándor sk. a Sorsunk szerkesztője.” (PIM Kézirattár, V.5185/128.) 113 Rákos Sándor publikációi a Sorsunkban: Éjfél a szőlőben (1944.4. évf. 4. sz. 206.), Édes szonett (1944. 4. évf. 7. sz. 422.), A csillag nem válaszolt [próza] (1945.5. évf. 1-2. sz. 15-17.), Versek: A Nap halála; Iktikon (1947. 7. évf. 4. sz. 232-233.) 114 Csorba Győző (1916-1995): pécsi költő, műfordító; 1944-től a Sorsunk főmunkatársa, 1946-1948 között társszerkesztője volt. Rákos Sándor 1944-től publikált a legendás folyóiratban; ekkor barátkozott össze a két költő. Rákos Sándor, aki dátumszerűen is számon tartotta a számára fontos kapcsolatok kezdetét, így írt 1962. február 10-én kelt levelében Csorba Győzőnek: „én sem feledkeztem meg a Sorsunkról, sem pedig a barátságról, amely jó tizenöt esztendeje kapcsol Hozzád, az emberhez, a költőhöz.” (Hagyaték) 115 Fodor András (1929-1997) költő, író, műfordító, zeneesztéta, kritikus. 1959-től az OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központjának főmunkatársaként az Új Könyvek című időszaki kiadvány alapító szerkesztője volt; nagyra becsülte Rákos Sándor költészetét; köteteiről is gyakran íratott recenziót. 116 Takács Tibor (1927): író, költő, újságíró; 1949-től a Szegedi, később a Délvidéki Hírlap munkatársa, majd a Magyar Rádió szerkesztője és riportere volt. Romantikus történelmi regényeket, hangjátékokat, verses mesejátékokat írt; mai témájú regényei, elbeszélései központi témája a szerelem. 117 Valamennyiükkel éveken át rendszeresen levelezett. Bárdosi Németh János (1902-1981), a Sorsunk egykori szerkesztője 1967. március 6-án kelt levelében örömmel nyugtázta azt a „meleg baráti szeretetet”, amellyel Rákos Sándor „a Sorsunk korszakára” visszaemlékezett. (Rákos Sándor hagyatékában.) 118 Újhold, 1948. május: Rákos Sándor: Az eb válaszol (90.), Rába György: A párduc (102), Lengyel Balázs: Mándy Iván novellái (181-120). 119 Az 1948. évi Baumgarten-díjazottak: Bölöni György, Kerényi Károly, Vas István, Zelk Zoltán, jutalomban részesültek: Lányi Sarolta, Mándy Iván, Nemes Nagy Ágnes, Szentkuthy Miklós, Vajda Endre. Pár hónappal később, 1948. március 15-én az elsők között kapott Kossuth-díjat Nagy Lajos (a posztumusz-díjas József Attilával és Bartók Bélával együtt), a nyíregyházi Jósa András Múzeum igazgatója, Rákos Sándor ifjúkori példaképe, az „Atya”, Kiss Lajos etnográfus pedig a díj II. fokozatát vehette át. 93 I