Varga Rózsa (szerk.): Tardoson, a téren és a pázsiton. Tardosi szlovák balladák, dalok, imák (Budapest, 2000)
Az egyes művek jegyzetei
dájának negyedik tardosi variánsát, Nagy Ignácné Varga Annának egy 1979-es szóló előadása alapján, a 13. és 14. számúval azonos dallammal. A szöveg vége itt egy versszakkal hosszabb, az előzőktől némileg eltérő. A tragikus végkifejlet dramatizálása részletezőbb, világosabb, ezért most itt közöljük: A ked’ bolo na tret’ú noc tá dvanáctá hod’ina, otvorili sa mu dvere na jeho vlasnej izbe. „Daj fi pámboh dobrí veéer, aj tvojú mladú zenu, som já dosia nasfivifi, tú dvanáctú hod’inu. Tis chod’ev к nám za tri roki jeden mesác doplna, já bem chodit’ za dva roki, о jeden t’a skór veznem.” 15. „Ked’ som iselprez trencánsky les...” - Klasszikus régi népi ballada, dallamával és szövegének ismétléseivel, paralelizmusaival és az ugyancsak tipikus „balladai homállyal”, amely a tragikus történetnek - itt a lány halálának - részleteit és okait elfedi. 16. „Ked’ stes moja miiá bit’i...” - Az előbbihez hasonló, tipikus középkori balladai elemekben gazdag, de egészében annál is archaikusabb ballada, amely a végén megfogalmazza történetének morális tanulságát is. 17. ,^íedzi dvoma vrski...” - Gyűjtésünk során többször került fölvételre, mindig csak az első négy versszakkal. A negyedik versszak végének szuggesztív szép költői képe - a szerelmétől búcsúzó lány patakzó könnyei lyukacskákat vájnak a kemény márványkőbe - általában az előző versszakokban kifejtett melodráma megfelelő lírai befejezésének tűnhetett. A szívbemarkolóan szép költői kép kedvelt vándormotívumává vált a magyarországi szlovák népköltészetnek. Tardoson akadt egy asszony, Vajger Józsefné Mészáros Mária (1921), aki ezt a szomorú történetet még további hat, a negyedikhez hasonlóan szép lírai versszakkal adta elő. Természetesen az ő előadását közöljük. 18. „Na Tardosi, na paziíi, na piaci...” - A magyarországi szlovák folklórban általánosan ismert ballada. Közkedveltségét - Tardoson is - valószínűleg elsősorban a szövegében és a dallamában egyaránt szinte tökéletesen megszerkesztett, jól énekelhető, muzsikálható, táncolható ritmusának köszönheti. Rímei, 4-4-3 osztású sorainak cezúrái végig szinte tökéletesek. Talán ez okozta, hogy újabb kori éneklésében a dalolókat magával ragadó ritmus teljesen fölébe emelkedik a szövegnek. A Gerecse Dalkör előadásában pl. már semmiben sem emlékeztet a Tardoson még a 30-as években is uralkodó „hosszú nóta” balladastílusra. Elérte ezt is a legtöbb balladának a sorsa: táncdallá alakult. Egyre gyorsuló, pattogó előadásának - ami teljesen ellentétes szövege mondandójával - harsánysága azt jelzi, hogy epikuma, tragikus végkifejlete, morális üzenete mind kivesztek belőle. 312