Voit Pál: Hét nemzedék szilvafák nélkül. A soproni toronyzenésztől Bartók Béláig. Családi krónika (Budapest, 2003)

A Hét nemzedék szilvafák nélkül cí­met viselő kötet nem ismerős a Voit Pál művészettörténeti munkássá­gát ismerő szakközönség előtt. Ne­héz idők hordaléka ez a visszaemlé­kezés, menekülés is talán a régmúlt időkbe. Pontosabban: nem igazi memoár. Egyfelől egy fontos társa­dalmi réteg, a gazdatiszti világ már soha vissza nem térő életmódjának, attitűdjeinek pontos leírását adja. Másfelől a szerző a tudós oknyomo­zó kíváncsiságával próbálta felfejte­ni azokat a szálakat, amelyek az egykorvolt családtagokhoz vezet­tek. Kik voltak ők, hogvan éltek és haltak, mivé lettek? Amikor magá­ban kereste őket, messzebbre is gon­dolt: kötelességének érezte, hogy felmutassa a világnak, milyen csa­ládból jött, milyen eredendő jegye­ket hordozhatott maga Bartók Béla is. Az első ismert „Voit családtagtól", a soproni toronyzenésztől milyen kacskaringós utak vezettek majd kétszáz éven át a mai utódokig. Voit Krisztina

Next