Voit Pál: Hét nemzedék szilvafák nélkül. A soproni toronyzenésztől Bartók Béláig. Családi krónika (Budapest, 2003)

Szöllős-Lászlómajor

a bankettnek, amelyet ez alkalomból rendeztek az Imperial­­szállóban. Mert itt ekkor nem kellett húsjegyeket leadni! Vissza kell térnem még a harmincas évek közepének né­hány epizódjára. Sok találgatás, vita folyt, folyik Bartók és Jó­zsef Attila kapcsolatáról. Miután sokan ezt valami sarkalatos ügynek tekintik, egy apró epizóddal szeretnék e kérdéshez hozzájárulni. Bár ez sem dönt el semmit, de nagyon közel is vihet az igazsághoz. A Csalán úti villában történt egy ebéd után, Ditta szobájában. A szoba a földszinten volt, az ebéd­lőből és a haliból volt a bejárata s nagy félkörös toronyszoba szerű kidomborodása a kert felé. Egyszerű berendezés volt: hatalmas zongora, a falnál szőttesekkel leterített kerevet, né­hány nád kosárszék, könyvek. Természetesen rengeteg népi hímzés, terítő, párna, a falakon sok erdélyi cserépedény. Béla bácsi jó hangulatban volt, a zongorára támaszkodva állt és cigarettázott. Ditta szóba hozta József Attilát, kérlelve, s e kér­­lelést többször megismételve mondta, hogy milyen nagyon nagy tehetség és milyen szegény: „Béla kérlek, tedd meg! fo­gadd őt!" Bartók arca elborult, vonásai megmerevedtek, cso­dás meleg tekintetében szinte villám tüzelt és nem felelt. A né­maság a végleges elutasítás megmásíthatatlanságát minden szónál világosabban fejezte ki. Nem tudom, hogy ez - az iro­dalom és a zenetörténetből ismert - szerencsétlen eset előtt, vagy után történt-e? A költő a megbeszélt időpontot, ame­lyet számára Bartók megjelölt, mikor keresheti fel - átaludta, majd egy bocsánatkérő levélben ezt meg is vallotta.179 Nem tudom, Ditta közbenjárására jött volna-e mégis létre ez az el­ső sikertelen találkozás, vagy éppen József Attila könnyel­műsége szülte a leírt kínos jelenetet? „Személyesen alighanem csak egyszer találkoztak" - írja Újfalussy József. „A találko­zásnak Szabolcsi Bence volt a szemtanúja. Bartók a Zeneaka­démia kistermében a gépzenéről tartott előadást. József Attila 179 Documente Bartókiana. Herausgegeben D. Dille Bp. 1968. Heft 3. 202., 203. József Attila levele facsimilében. 161

Next