Wacha Imre: Igényesen magyarul. A helyes kiejtés kézikönyve (Budapest, 2010)
9. A beszéd ritmikai elemei
2. A RITMUS RÉTEGZŐDÉSE A négy-öt tagnál hosszabb felsorolásban jó, ha „bokrosítjuk”, kisebb „csokorba kötjük” a tagokat: két-három, esetleg négy-négy elemet egy nagyobb ritmikai egységbe foglalunk, az egységet előre mutató lebegő hanglejtéssel vagy pontszerű hanglejtéssel lezárjuk, majd rövid szünet után (olykor megperdítve) folytatjuk a felsorolást. Ezt a mondaton belül lezárt hanglejtést többen rossznak tartják, pedig hosszabb felsorolás vagy alárendelésen belüli halmozás esetén igen helyes és figyelemfelkeltő lehet. A felsorolás beszédirama pergő, a hosszabb és a rövidebb „bokrosítotf ’ egységek szinte azonos időtartam alatt hangzanak el: „Talán eleget mond, | ha szépirodalmunknak már /ezárult muiíjából : Gyöngyösit, Kölcseyt, berzsenyit. | Petőfit, ádyt, | Pabitsot. Tóth Árpádot, Szabó Lőrincet, | József Attilát, Padnótit. Áprilvt | vagy .bikáit, Mászáthot, Móriczot emlegetem föl, | nve/viségük ' önértékére és hatásfokára i egyaránt gondolva.” (Benkő Loránd: Az irodalom szerepe nyelvünk életében. Nyr. 1978. 390.) 2.2.4.2. Tömbösödé) és szinteződő elemekből álló felsorolásokban - ha az egymás mellé rendelt tagok alárendelő szószerkezetekből állnak össze - jó a tömböt alkotó tagokat önálló ritmikai egységként kimondani. Hangsúllyal és hanglejtéssel fogjuk össze, és nyugodt tempóval sorakoztatjuk őket egymás után. Az egységeket önmagukon belül finom hangsúlyokkal tovább tagoljuk Az egyes tagok után ne zárjuk le a hanglejtést, hanem a dallam utolsó szakaszának (zárlatának) lebegtetésével, esetleg pici felcsúsztatásával jelezzük a folytatást. (A természetes élőszóra szinte mindig ez a megoldás a jellemző.) Ilyen ritmusa van a következő részlet első mondatában az aláhúzott részeknek. A második mondatban a hosszú felsoroló rész artikulációs ritmusa pergőbb, de elmondásakor nem célszerű egyetlen ritmusbiokként felfogni az egész felsorolást. Ajánlatos kisebb csoportokra, kisebb ritmikai egységekre osztani, s ezeket megpergetve elmondani. „Bár a nemzeti irodalom~és~a"nemzeti nyelv [...] érdekében'kifejtett. T eev~személyben szépkorés «ve/vészi-nveívművelö~tevékenvség i éppen nem ismeretlen más nyelvek életében sem, 1 mégis kevés európai nyelv tud felmutatni [...] e vonatkozásban olyan áosszú időbeliségű i és oly an mazas szintű i erőteljes^és eredményes vonulatot. I mint amely «álunk а XVI. századtól máig " egyhuzamban tart. || Sylvester, i Szenei Molnár, i Paróti Szabó. | Pévai. Pdinis. Ferseghv. | Pazinczv. Csokonai. Főrösmartv. | Czuczor, /Iranv. I ATosztolánvi. Illyés nevét igazán péídaképpen említem, | annyian sorakoznak föl e nagyon tudatosan vállalt~és~végzett kettős tevékenység megtestesítőiként.” (Benkő Loránd: Az irodalom szerepe nyelvünk életében. Nyr. 1978. 390.) Lényegében ugyanezek a megoldások érvényesek a következő mondatban található felsorolások hangos megszólaltatására is, annyi eltéréssel, hogy ezeknek artikulációs ritmusa pergőbb a mondat többi részénél, hiszen tulajdonképpen kiegészítő, magyarázó vagy inkább részletező jellegű felsorolások, s ezek mintegy beleékelődnek, beleszövődnek a mondat testébe: „A nyelvi eszmény egy olyan magyar nyelv - mind a művészi igényű Írásművekben, [...] mind pedig a «ve/vhasználat minden egyéb területén, | a tudományos okfejtésekben, | a mindennapi beszédben | és a kérészéletre szánt írásokban is -, | mely épen őrzi a maga hagyományos, értékes tulajdonságait, azaz a tömörséget, a Gépszerűséget. | a /inom árnyaltságot, | a világos szabatosságot | és a va/tozatos hang zást, | továbbá a rugalmasságot, I mely [...]” (Bárczi Géza: Nyelvművelésünk.) Az olyan szövegben, amely hosszú, mellékmondatos felsorolást tartalmaz, néha maga az iró is jelzi az akusztikus lezárás igényét (az írásképpel, azaz az elő151