Weöres Sándor: Egybegyűjtött írások. Versek, kisebb prózai írások 2. - Weöres Sándor életműkiadás (Budapest, 2003)
MERÜLŐ SATURNUS - Kassák Lajosnak
3 Egy szót, mit a szellő borzongva tovább visz — egy színt, mit az éjfél ködös szeme lát -készíthetem akkor az ágyat, amelyben nyugodtan aludtam a nagy éjszakát. KASSÁK LAJOSNAK Sokan ültek az alacsony bolthajtású szobában, arcuk nem látszott, amint lehajolva szegecseltek, mint ívelt betűk, és köréjük olvashatatlan sorokat irkált az alkony. Egyik megszólalt, talán csak annyit mondott: „Itt vagyok”, vagy: „Este van”. A falban csengett a víz, a kályhában a szikra, s az időjárás is énekelt, e kelyhét hányó nagy virág. Egy megrendülő eleven betű, melytől minden más zengés egyszerre megvilágosul, mi eddig is ott lappangott, a vízbuzogás, a szikra-sziszegés, a kinti idő valahány üres susogása megcsillan és értelmet kap, mert egy jele-t vagy --t mondott: Lehet, hogy ez vagy. Más szóval: Tavasszal a körtevirágba szirom fogódzik, tudja, hogy ez az egyetlen tavasz, több nem volt és nem lesz, önmagának lankasztó heve és vihara és zúzmarája, gyümölcsözted és széttépi önmagát és mindig jelen van. Elmúlhat hetven év, elmúlik ezer, az idő palánklécei mögött a te lépteid.