Zalán Magda: Barátok a magosban (Budapest, 1995)
A nagy világon e kívül is…
„A világirodalom ezerkétszáz legszebb versét... izébe... válogatom össze és fordítom magyarra, évek óta, napi több órában. Kilencszáznyolcvannal már elkészültem... izébe... Próbálok egy új értékrendet fölállítani. Az ilyesféle antológiákban általában ezer európai versre jut... izébe... öt kínai és öt perzsa. Nálam kétszázötven keleti lesz, nemcsak kínai és perzsa, veszek bele hindut, indonéziait, japánt is, és általában mindazokat, akiket a mai Magyarországon nem fordítanak, mert ott nem az számít, hogy ki milyen költő, hanem hogy milyen viszonyban vagyunk az államával. Azonkívül... izébe... próbáltam maradi is lenni. Általában az antológiák második felét 20. századi költők teszik ki. Nálam a kötetnek alig egyhatoda modem válogatás. Talán érdekes az is, hogy... izébe... az előttem élő költőnemzedék szemében a 19. századi angolok igen nagy becsben álltak, míg szerintem Swinbum fabatkát sem ér a kortárs franciák - Rimbaud, Baudelaire - mellett. Viszont... izébe... századunkban igenis az angolok a költők! Dylan Thomas. Ezra Pound. A franciák manapság csak üres modernkedók. A németek Rilke óta használhatatlanok... izébe... Hogy ki adja ki az antológiám? Sejtelmem sincs. Valószínűleg senki. Hol van Nyugaton kiadó, aki hatszáz oldalas magyar nyelvű versantológiát hozna ki? Hogy akkor miért csinálom?... izébe... Mert 1938- ban Budapesten a Singer és Wolfner szerződést kötött velem erre a kötetre. Csak azért, mert a kiadó nincs többé, nem oldozhatom föl magam... izébe... a feladat alól." Közben megír egy-egy saját verset, felolvasásokat tart az ország legkülönbözőbb sarkaiban, egyetemeken, irodalmi kávéházakban, rádiómikrofonok előtt. Faludy előadónak legalább olyan sikeres, mint költőnek. Abból a ritka fajtából való, aki szavaival egyszerre képes székhez szögezni kétkezi munkásokat és tudományos kutatókat. Hetvenedik születésnapjára kapott díszdoktorátusának átvételekor mondott beszéde bekerült a kanadai középiskolák utolsó osztályának olvasókönyvébe. „Nem tudok eléggé hálás lenni Kanadának" - mondta Faludy, akinek szókincséből eleddig teljesen hiányzott a hatalomhoz címzett dicséret. „Kanadában kanadai költő az, aki itt él és ír, mindegy hogy milyen nyelven. Franciaországba beköltözhettem volna tizennyolc évesen, írhatnék franciául úgy, mint maga Flaubert, mégsem lennék sehol. És tudod, mi történnék, ha Franciaországban egy valódi francia író elmenne, mondjuk, a Kultuszminisztériumba és útiköltséget kérne, hogy néhány versét felol-133