Zalán Magda: Barátok a magosban (Budapest, 1995)
Barátok a magosban
neofita Bókáról - de nem akartam a vádra emlékezni. Könnyű dolgom volt. A hatvanas évek első felében, amikorra barátságunk esett, Bóka már sosem beszélt politikáról, sem nyíltan, sem utalásokkal. Olyan tisztán lekötötte a magyar nyelv rendszere és irodalma, mint egy kékharisnyát. Igazán-e vagy csak önvédelemből, én bizony nem tudom és nem is érdekel.- Bort vagy töményét? - kérdeztem. Megrovóan nézett rám:- Bort, természetesen. Töltöttem neki a tokaji száraz szamorodniból, amit ha együtt ettünk, mindig is rendelt. Úgy tűnt, élvezettel iszogatja, csak később kottyintotta el, hogy kínozza az ital, mert az utóbbi időben nyelőcső renyheség is bántja, nagyon kell vigyáznia, nehogy félrenyeljen és az orrán jöjjön viszsza minden. Úgy került a dolog szóba, hogy említette, vacsorára hivatalos, Pais professzor urat (ő mondta így, mindig így mondta) ünnepük, s hogy jó kis meló lesz számára ügy termi, mintha enne-inna. Gyakran kevert a beszédébe ilyen zsargonszavakat, mint meló, de használt erősebb kifejezéseket is. Emlékszem, egyszer egyik szemináriumán azzal botránkoztatta meg jólnevelt évfolyamtársaimat, hogy egy divatos fotós József Attiláról készült eltúlzott méretű portréjáról azt mondta: „klozetajtónyira nagyították". De megbotránkoztatta máskor, mással is diákjait, ha megneszelte, hogy a botránkozó fajtából valóak. Egy alkalommal a barokkról, a copfstílusról, a biedermeierről beszéltünk, amikor az egyik lány illemtudóan megkérdezte: „Tessék mondani, tanár úr, pontosan miről lehet felismerni ezeket a stílusokat?" Bóka lényegesen kevésbé illedelmesen rávakkantott: „Mit tudom én. Nem vagyok én műbútorasztalos!" Egyszer ugyanezt a kolléganőnket teljesen kétségbeejtette egy, a családjának címzett üzenetecskével. Bóka szemeszterei végén mindig meginvitált bennünket a Százévesbe borra és töpörtyűs pogácsára. Ezúttal a félévzáró a szokottnál is jobban sikerült, kissé elhúzódott. A lány, akinek anyja valószínűleg elfelejtette észrevenni, hogy gyermeke már felnőtt, idegesen kérte, írjon neki valami magyarázatot a kimaradásról. Bóka ezt írta az elébe tett jegyzetfüzetbe: „Igazolom, hogy leánya jelenlétemben részegedéit le." Látogatása első félórájában valami akkoriban látható képkiállítást pocskondiázott. Drekk, baromság, ökör, dögöljön meg - röpködtek a 37