Zelk Zoltán: Só és emlékezet. Válogatott versek 1925-1981 (Budapest, 1997)
Biztató
3 Be jó lesz így! Be nehéz volt az álom! Mind megtanuljuk, hogy a semmi könnyebb — de morzsoljátok, mégis morzsoljátok fogak, a száj szélén bebújó könnyet: Mert sírnivaló, hogy még a nyomort is, e kígyó nyelvét, e hétágu lángot csak álmodjuk s nem hagyhatunk itt semmit, ha elpusztítjuk bennünk a világot. 4 Hajnallik újból? Nap bukik az égre? Nézz szembe véle daccal s el ne hidd e hajnalt! s öld meg emlékezetedben ezernyi tündöklő testvéreit! Ne hagyd, hogy fénnyel hízelegje arcod — s feleld szivednek, ha vigaszt keres, feleld: Mint űzött farkasok veszünk el... s így jó ez, mert élni nem érdemes! Biztató Az értelem szűk pitvarában nyüzsögnek törpe napjaid. Túlnéznél olykor a palánkon? a semmi fénye megvakít. A téboly társadul szegődik, föléd hajol, ő súgja már: „Olts nyelvet e talmi valóra, különb hazát bír a halál...” Különb hazát? Lehet. Eléred ama honnak is partjait, de számlált éveid tövében a lét rejtett aranyait kutassad addig... S ha hiába? 53