Baán István: A XIV-XVI. századi magyar történelem bizánci és kora újkori görög nyelvű forrásai (Budapest, 2013)
Magyarországi események és bizánci visszhangjuk
szetesen sokkal szerényebb nyelvi eszközökkel, adott esetben népnyelven. Ennek magyarázata egyrészt abban rejlik, hogy görög értelmiségiek - Laonikos Chalkokon dyl és nyomán — az oszmán birodalom krónikásaiként működtek (Cbronikon Turkikón Sultanón), másrészt a nemzettudat fenntartása érdekében összekapcsolták a két, egymást követő és egymásra épülő birodalmat: a bizáncit és az oszmánt. A késői kronográfiába így épült be a XVI. századtól egyrészt a keleti főváros elfoglalását megelőző oszmán szultán-genealógia, másrészt a turkokratia alatti Konstantinápoly patriarchátusának története (Manuél Malaxos). Történeti szempontból a krónikák értékes források, azért is, mert gyakran tudósítanak olyan eseményekről, amelyeket a klasszikus mintákat követő történetírók nem tartanak lejegyzésre méltónak. Különösen fontos, hogy évkönyvszerű szerkesztésük miatt minden adat datálható, bár megesik, hogy a keltezés téves. A magyar történelem szempontjából a krónikákból értesülhetünk I. Murád 1389. évi rigómezei hadjáratáról, I. Bajezid Magyarország elleni hadjáratairól, az 1396-os nikápolyi csatáról, majd arról, hogy Bajezid Buda ellen akar vonulni. Hallunk az 1397. évi havasalföldi török hadjáratról, s megtudjuk, hogy 1410-ben Musza Lazarevics István szerb despotához ment Galambócra. Értesülünk Szendrő 1439. évi elfoglalásáról, Nándorfehérvár 1440. évi sikertelen ostromáról, Mezid bég és Sihabeddin 1441/42. évi betöréséről, az 1443/44. évi hosszú hadjáratról, a szegedi békekötésről és a várnai csata előkészületeiről, valamint a várnai csatáról. Megismerjük Hunyadi 1448. évi rigómezei vereségének előzményeit, s megtudjuk, hogy II. Mehmed először Magyarország ellen készült, majd mégis Konstantinápoly alá vonult. 1453-ban a szultán hivatkozott a magyarokkal való békekötésre, a török táborban pedig elterjedt a hír, hogy nagy magyar sereg jön az ostromlott Bizánc megsegítésére. A krónikák beszámolnak Nándorfehérvár 1456-os ostromáról és Hunyadi győzelméről, Mahmud pasa Duna menti harcairól, Szendrő elfoglalásáról, a havasalföldi eseményekről és Jajca elestéről. Tárgyalják a Mátyás idejebeli magyar-török harcokat: 1471 augusztusában Isza boszniai pasa betör Horvátországba és Szlavóniába, 1475. január 10-én III. (Nagy) István moldvai vajda és Magyar Balázs erdélyi vajda Vasluinál győzelmet arat Szulejmán pasa, ruméliai beglerbég felett, 1479. október 13-án a magyarok Kenyérmezőnél megütköznek az oszmán seregekkel, 1484. június 27-től a szultán havasalföldi hadjárata során elfoglalja Kellit és Asprokastront. II. Ulászló 1503-ban és 1511-ben békét köt II. Bajeziddel. A fokozatos török előrenyomulás során a krónikák tudósítanak Nándorfehérvár 1521-es elestéről, 1526-ban a dunai átkelésről, Pétervárad elfoglalásáról, a mohácsi csatáról, Szulejmán 1529-es, Bécs elleni sikertelen hadjáratáról, Buda 1541-es elfoglalásáról, Székesfehérvár behódolásáról és Szigetvár ostromáról. „Kiskrónikák” Külön kategóriába tartoznak a Peter Schreiner által „kiskróníkák”-nak (rövid krónikák, chronica breviora) elkeresztelt, év, indiktion, hónap és nap szerint keltezett, pon-19