Babarczy Eszter: A ház, a kert, az utca - JAK-füzetek 87. (Budapest, 1996)
„Az esszéíró lustán úszik az árral, elfogadja, amit az idő hoz, politikát, perverziót, posztmodernt, de titokban persze azt reméli, hogy ez a békés sodródás igazi út, valahonnan valahová vezető, egy el nem mosódó nyom a habokban, amely mások számára is bejárható. Az eszmetörténetből azt tanultam, hogy lehet ide-oda járni az időben, s olyan történeteket és pillanatokat találni, amelyek, ha nem válaszolhatnak is mai kérdésekre, valami módon bevilágítják ezeket a kérdéseket. A kritikából pedig azt tanultam, hogy mindig a jelen a legfontosabb, de a jelen mindig félkész, még megfogalmazatlan, s az ember a jelent fogja keresni a múltban is, mert nem tud lemondani arról, hogy szavakat találjon rá.” Babarczy Eszter 1966-ban született Budapesten, művészettörténetet, irodalmat és filozófiát tanult az ELTE Bölcsészkarán. Jelenleg szabadúszó fordító, kritikus, esszéista, s emellett posztgraduális politika-filozófiai tanulmányokat folytat.