Bollobás Enikő: Egy képlet nyomában (Budapest, 2012)

Vajon mi a hasonlóság a királynőt az olimpiára kísérő James Bond, Kőmíves Kelemenné, Madame Récamier, Blanche DuBois, Édes Anna, Pórtelky Magda, Jean-Frangois Millet, Lolita és Sándor baka között? Egyszerűen fogalmazva annyi, hogy mindegyikük pontosan tudja, mi van „a nagy­könyvben megírva". A fiktív alakok „megkép­zése" mögött felismerjük azt a kulturális szöveg­könyvet, amelyhez igazodnak vagy sem. Ez történik a Buckingham-palotának az lan Fleming- regényekre támaszkodó PR-szkriptjében, a ma­gyar népballadákban és az alanyképzés más, e könyvben tárgyalt amerikai és magyar példáiban is, így többek között Ignotus, Tennessee Williams, Kosztolányi Dezső, Kaffka Margit, Mark Twain, Nabokov és Hunyady Sándor műveiben. A könyv egy irodalomelméleti konstrukció átül­tetése a gyakorlatba. Ennek során az elméleti „képlet" - amely a szubjektumperformativitást és az alanyképzés tropizálódását érinti - szövegkö­zeli olvasási gyakorlattá alakul. A képlet végül nemcsak az irodalmi szöveg működéséről árul el valami nagyon lényegeset, hanem arról is, aho­gyan világunk lakói a nyelven keresztül meg­alkotják magukat, illetve ahogyan őket megal­kotják a rejtett vagy kevésbé rejtett szöveg­könyvek. Hiszen a szubjektumperformativitás nem egyéb, mint maga a nagy emberi színjáték. BALASSI KIADÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom