Ferenczi Attila és Hajdu Péter: A klasszikusok magyarul - Pont Fordítva 8. (Budapest, 2009)

A kötetben szereplő írások latin és görög nyel­vű szövegek 19. és 20. századi fordításait mint a mai fordítói gyakorlatunk okát és előzményét elemzik. A fordítási eljárások jelentős része a 19. században és éppen az ókori szövegek for­dítási gyakorlatában kanonizálódott. A tanulmá­nyok részint ezt a folyamatot, részint a 20. szá­zadban ahhoz képest bekövetkezett változások körülményeit mutatják be. Természetesen jelentős különbségek van­nak az újabb és a száz évvel ezelőtti fordítások közt mind szókincsben, mind dikcióban, a for­dítási stratégiák azonban gyakran nagyon ha­sonlóak, és hasonló a viszony a forrásnyelvhez és a forráskultúrához is, ez a viszony pedig nem független attól, milyen szerepet töltött be a klasszikus antikvitás a magyar kultúrában, a magyar oktatásban és nemzeti énképének alakításában.

Next