Ferenczi Attila és Hajdu Péter: A klasszikusok magyarul - Pont Fordítva 8. (Budapest, 2009)
A kötetben szereplő írások latin és görög nyelvű szövegek 19. és 20. századi fordításait mint a mai fordítói gyakorlatunk okát és előzményét elemzik. A fordítási eljárások jelentős része a 19. században és éppen az ókori szövegek fordítási gyakorlatában kanonizálódott. A tanulmányok részint ezt a folyamatot, részint a 20. században ahhoz képest bekövetkezett változások körülményeit mutatják be. Természetesen jelentős különbségek vannak az újabb és a száz évvel ezelőtti fordítások közt mind szókincsben, mind dikcióban, a fordítási stratégiák azonban gyakran nagyon hasonlóak, és hasonló a viszony a forrásnyelvhez és a forráskultúrához is, ez a viszony pedig nem független attól, milyen szerepet töltött be a klasszikus antikvitás a magyar kultúrában, a magyar oktatásban és nemzeti énképének alakításában.