Magyar Zoltán: Csinódi népköltészet. Az Úz-völgyi csángók néphagyománya - Magyar Népköltészet Tára 9. (Budapest, 2009)
A már Orbán Balázs és Becze Antal által is nagy számban említett Uz-völgyi földrajzi nevek is jelzik, hogy noha a 20. századig lakatlan maradt e vidék, mégis része volt a kászoni táji tudatnak. A szájhagyomány szerint az első gyimesi csángók 1910 körül települtek ide, Csinód benépesülése csak az 1930-as évekre tehető. Az Uz-völgyi csángó településeken az 1960-as évek derekán éltek a legtöbben (mintegy 450 fő), mára mindössze 300 lélek lakja a kistájat alkotó községeket. A kötet anyaga a három havasi telepen - Csinód, Egerszék, Lesőd - egy évtizeden keresztül folytatott folklorisztikai kutatómunka eredménye. Mint népköltészeti monográfia, a teljesség igényével igyekszik számba venni e néprajzi kistáj szövegfolklór-hagyományait, a meséktől, mondáktól, igaz történetektől az archaikus népi imádságok és a szokásköltészet világáig. A helyi folklórkincs feltárását nagyban megkönynyítette, hogy a kutatónak e havasi telepeken még sikerült több kiemelkedő tudású népi hagyományőrzőre rátalálnia, köztük a könyv fő adatközlőjére, a polihisztor Karácsony Gyulára, az „utolsó csángó mesemondóra”. 3800 Ft