Ablonczy Balázs - ifj. Bertényi Iván - Hatos Pál: Hagyomány, közösség, művelődés (Budapest, 2002)

Művelődés: pályák és intézmények

DEDE FRANCISKA Személyesség és tartózkodás — A Hét első tíz évfolyamának címlapképei - „ Sem Calderoninál, sem a képes lapok hasábjain nem láthatta eddig halandó ember a magyar miniszterelnök feleségének arczképét. Nagy nehézségbe került nekünk is, míg arczképét megszerezhettük, de ime megvan... - írta 1894-ben Wekerle Sándornéról A Hét munkatársa a lap címlapképéhez tartozó rövid ismertetőjében. A XIX. század jelentős technikai újítása, a fényképezés, hamar eljutott Magyaror­szágra. A század második felében egyre több fényiroda nyílt a fővárosban, s fokozatosan divatba jött a fényképezkedés.1­2 Az egyik legnépszerűbb optikai bolt tulajdonosa, Cal­­deroni a kirakatában elhelyezett és folyamatosan cserélt arcképekkel vonzotta a sétáló közönséget. A fotográfusok műtermeik várószalonjaiban közismert személyiségek fény­képeit helyezték el, s a fényképezkedni kívánó polgári várakozás közben az albumok hírességeinek képeit böngészhette. Ezeknek a közönségcsalogató módszereknek is köszönhető, hogy a fényképek segítségével ismertté lehetett válni, illetve meg lehetett ismerni azokat, akik foglalkoztatták a közvéleményt, a közönséget. A századvégi Magyarországon egyre több gazdagon illusztrált családi és hetilap je­lent meg. Képriportok, szabadtéri felvételek, életképek, épületeket, majd otthonokat be­mutató sorozatok tűntek fel a lapokban. Ekkor indította meg új irodalmi és társadalmi hetilapját Kiss József szerkesztő, amely azonban a korszak többi (családi és) hetilapjá­val ellentétben szinte kizárólag írásbeliségével kívánt hatni; illusztrációja - főként kez­detben - csak a címlapon megjelentetett kép, leggyakrabban portré volt. A Hét 1889-ben megjelent mutatványszámával indult meg. „Az utolsó évtizedben, mióta napi sajtónk oly örvendetes lendületet nyert, szépirodalmi heti­lapjaink mindjob­­ban-jobban leszorulnak a versenytérről. Egy részük jobbadán illusztrácziók által kíván hatni a közönségre, mely a közkeletű, de feltétlenül hamis felfogás szerint olvasni úgy sem igen olvas, s egy kis látnivalóval tökéletesen beéri. Más részük - selejtes irodalmi tartalommal - tisztán üzérkedésre van alapítva. A kik olvassák, azok írják is vagy meg­fordítva. Olyan irodalmi heti­lapunk, mely egyedül tartalmának előkelősége, ízlésének választékossága által kívánna és tudna hatni, a­mely szorosabb nexusban álljon a lefolyt hét eseményeihez, a­mennyiben a társadalmi, politikai, irodalmi és művészeti esemé­nyeket nem apróra szedve, de magasabb szempontból, úgyszólván kulturhistóriai szem­ ! Wekerle Sándoré. A Hét, 1894. 1. sz. 12. " „Ezek a félig ipari, félig művészi - de tisztán polgári - rendeltetésű műtermek kultúrtörténeti je­lentőséggel is bírtak, hiszen szalonjaikat és felvételi termeiket a reformkortól kezdve a polgárok ezrei keresték föl. Látogatásuk hozzátartozott a városi élethez, mint ahogy a kávéházak és kisvendéglők mi­liője is elengedhetetlen volt a kor polgári életformájának.” Cs. Plank Ibolya: Fényképészműtermek Budapesten. Budapesti Negyed, 1997. 1. sz. 68.

Next