Ablonczy Balázs - ifj. Bertényi Iván - Hatos Pál: Hagyomány, közösség, művelődés (Budapest, 2002)
Művelődés: pályák és intézmények
ban az aktuális politikai és közéleti eseményekre reflektáltak. A Hét mentalitásformáló célkitűzéséből adódott, hogy különösen nagy teret engedett a publicisztikának és a kritikának, vagyis olyan írásoknak, amelyek lehetővé tették önálló szerzői vélemények kifejezését és átadását.7 " A munkatársak folyamatosan tudósítottak évfordulókról, irodalmi társaságok felolvasásairól és üléseiről, illetve színházi előadásokról, frissen megjelent könyvekről szóló kritikát, írók munkásságát is értékelő bírálatokat adtak közre. A komolyabb témákat érintő hosszabb írások sorát könnyedebb cikkekkel, magyar és külföldi írók maximáival, verseivel szakították meg. Gyakran közöltek elbeszéléseket, sokszor folytatásos regényeket, a jeles évfordulók kivételével jóformán csak kortársaktól. Nem magyar származású szerzőtől szinte kizárólag szépirodalmi művet adtak közre. A munkatársak állást foglaltak egy-egy vitás irodalmi kérdésben, és rendszeresen bírálták a megjelenő műveket, írtak külföldi szerzők munkáiról is. Feltűnő A Hét francia és orosz irányultsága. A lap végén található hirdetések többnyire két-három oldalt foglaltak el, így nem váltak túl hangsúlyossá. A hirdetések leggyakrabban a nőkhöz fordultak, kozmetikai szereket reklámoztak, de A Hét irányultságának megfelelően tájékoztattak az újdonságokról is: a rágógumitól az írógépig. A laphoz elvétve melléklet is kapcsolódott. A Heti Postában a szerkesztőség személyre szólóan válaszolt az olvasók kérdéseire. A Hét azonban ezen túlmenően is igyekezett közvetlen kapcsolatot teremteni és fenntartani közönségével: időről időre szokatlan kérdésekkel, pályázatokkal fordult hozzá.10 Az egyik első feltett kérdés arra buzdította az olvasókat, hogy írják meg, milyennek képzelik el a lap állandó szerzőit és munkatársait. A válaszok egy részét közzétették, sőt a későbbiekben is visszautaltak rájuk. A személyiség és identitás kérdése és problematikája tekintetében megnyilvánuló érdeklődés a munkatársaknak az arcképekhez és a fényképekhez, valamint az álnevekhez való viszonyában is megnyilvánul. A rejtőzködés és megmutatkozás kettősségének (paradox) vágya tükröződik például az álnevek ( „Kiss József megalapítja hetilapját, amely két évtizeden át újszerű, modern és sokszor érthetetlenül merész felfogást hirdet. [...] Mindig az élőknek, sőt az eljövendőknek szerkeszti lapját.” Krúdy Gyula: Kiss József estéje. Innő: írói arcképek. Budapest, 1957, I. k. 478. Ugyanez Kiss József: Conference. A Hét 25 éves jubileuma. In Kóbor Tamás (bev.): Kiss József és kerekasztala. Budapest, 1934. 30-33. " „A legkisebb híreket, recenziókat és glosszákat, de még a szerkesztői üzeneteket is írók, hozzáértők fogalmazzák, akik úgy mesterei a tetszetős, hajlékony, pontos és kifejező írásmódnak, hogy közben mindvégig az olvasók igényeihez, figyelméhez és érdeklődéséhez is igazodnak.” Fábri Anna - Steinert Ágota (szerk.): A HÉT politikai és irodalmi szemle, 1890-1899. Budapest, 1978,1. k. 5. ) A külföldi irodalom hangsúlyos jelenléte egyrészt azt jelzi, hogy a lapok munkatársai jól ismerték a külföldi (kortárs) szépirodalmat, ismerték a külföldi lapokat. Erre utal Krúdy is, amikor Ambrus Zoltánról írja le, hogy külföldi lapokat olvasott. Krúdy Gyula: Az éjszakázás atyamestere. Innő: írói arcképek. Budapest, 1957, II. k. 13, 16. A kávéházak (az írók törzshelyei) nemcsak hazai, hanem külföldi lapokat is járattak, az írók tehát könnyen hozzájutottak. Az erőteljes francia jelenlétet személyes kapcsolatok (is) magyarázhatják, mint például a francia és magyar társasági és irodalmi életben egyaránt népszerű. A Hétben is sokat publikált Justh Zsigmondé, az egyes szerzők népszerűségének pedig az egzotikum megismerésének vágya lehet az egyik oka (mint Pierre Loti vagy Rudyard Kipling esetében). Az orosz hatásra a nagy orosz írók elsöprő európai sikere lehet magyarázat. 10 Későbbi évekből való példa a receptpályázat mellett az 1903-ban feltett kérdés: Mikor hagyhatja el urát az asszony?