Bangó Jenő: A vallon kakas és a flamand oroszlán között (Budapest, 2007)
10. A provincia és a községek
ntősen kedvelt a német és holland vásárlóknál a masszív tölgybútor. A második világháborúban a város teljesen elpusztult. 1944 karácsonyán kezdődött az ardenoffenzíva. A hideg tél és a bombázások a lakosságot megtizedelték. A „Mártír Város” címet viseli. A Kölnt Franciaországgal összekötő úton kedvező fekvésével kereskedelmi központ. A határon túl is ismert az évenként megrendezett mezőgazdasági vásár. A mezőgazdaság, pontosabban a tejtermelők száma itt is csökken, de nem olyan radikálisan, mint az NK északi részében. Az intenzív legerős monokultúráktól több gazdálkodó áttért a biogazdálkodásra vagy üvegházi gyümölcstermesztésre. A kukorica és a rozs is megterem már (talán az általános klímafelmelegedés következményeként?), és különösen jövedelmező a gyógynövények termesztése. Itt is, 450 méter magasságban, 146 négyzetkilométeren szétszórva 28 apró falut találunk, ahol 9127-en élnek. Az NK legdélibb fekvésű községe Burg Reuland, Luxemburggal és Németországgal határos. A három országhatár találkozásánál Európa-emlékművet állítottak fel. A tizedik századi várerőd uralja a községet. Lakosainak száma csupán 3898, és ahogy a többi eifeli községben, itt is szétszórva élnek 29 településen. A szétszóródott lakosság azonban nem él elzártan. Az úthálózat minden kis települést összeköt, a turisztikai infrastruktúra megfelelő, és Luxemburg és Németország közelsége a határon átívelő árucserét és emberi találkozásokat elősegíti. Mentalitás és dialektus a három ország találkozásánál közös - Luxemburg északi falvainál a rokonsági kapcsolatok is erősek. A Burg-Reulandi lakosság inkább Luxemburghoz orientálódik, mint Belgiumhoz, az ottani televíziót nézi, ott tankolja az autóját, mert a benzin olcsóbb, ott vásárol cigarettát és élelmiszert.