Beney Zsuzsa: Az elérhetetlen jelentés. Összegyűjtött irodalmi esszék I. (Budapest, 2010)

Pilinszky János

linszkyre tett hatását is a versek formajegyeiben fogjuk megtalálni. A költő tudatossága alapvetően különbözik a rend­szert alkotó filozófusétól. Egyetlen vers mikrokozmoszá­ra terjed; logikája a képalkotás következetessége, tuda­tossága az érzelmek belátásából, elfogadásából fakadó harmónia. Ellenpólusát az érzelmek és a létélmény ket­tészakadása, az érzelmek megismerhetetlensége, ambi­valens feszültsége szokta megteremteni. József Attila köl­tészetében is a létérzés átvilágítása és megfogalmazása kelti a határozott világkép benyomását. Életének egy je­lentős szakaszában és számos versében ez a világkép a semmi megélésének élményét tükrözi - de, hogy ez a semmi­ élmény nem volt József Attila világnézetének egé­szére jellemző, az jelképei elemzésekor is meglátható. Pi­­linszkyre éppen ezáltal hatott. Tudta, meglátta és ki­mondta azt, amit ő is kimondani készült. Világképében Pilinszky a magáéhoz hasonló kilátástalannak látszó, le­zárt világképre ismerhetett. A semmi megjelenítésében (a képi ábrázolásban), a bűntelen bűnösség problémájá­ban és elvágyódó verseinek szenvedélyességében sok­szor nagyon is érezzük József Attila közelségét — a hatás lényege azonban az, hogy Pilinszky reménytelen univer­zumát egy sugár fény, az érzelem, a személyesség ol­­dottsága felé csakis József Attila költészetének példája nyithatta meg. Nem hat az, ami idegen, és az sem, ami egészen azonos; az igazi hatáshoz a nagyon is közeli alapszituáció kell, és az, hogy a példa a titkos vágyak irányába mutasson­­ itt, Pilinszky költészetében, hidakat építsen a semmi és a világ között.

Next