Beney Zsuzsa: Az elérhetetlen jelentés. Összegyűjtött irodalmi esszék I. (Budapest, 2010)

Pilinszky János

ELÉRHETETLEN JELENTÉS József Attila: Eszmélet -Pilinszky János: Apokrif (Kéziratok, töredékek) Erre az esszére nem írhatom alcímül azt, amit Bóka Lász­ló írt emlékezetes József Attila-könyvére: esszé és vallo­más. Nem vallomást írok, két szempontból sem. A szem­léletmód nem ölti - nem öltheti - a szubjektív vallomás formáját, még akkor sem, ha a „szoros olvasás” módsze­re nagyfokú szubjektív azonosulást igényel is, és Pilinszky költői alkata sem engedi meg a szubjektivitásnak azt a fokát, az átélés mélységének érzelmi jellegét, ami a val­lomás alapfeltétele. Mégsem tudom másképpen kezdeni ezt az írást, mint annak a kérdésnek a felvetésével, hogy miért is kezdtem Pilinszky János költészetével foglalkozni. Helyesebben, az után, hogy majdnem egy életet töltöttem József Attila jelle­gében, emberi magatartásában egészen másféle költésze­tének vizsgálatával - ezzel a számomra valóban átélhető és megélhető költészetnek tanulmányozásával -, a mi vezet­hetett arra, hogy hasonlóan izgatott kíváncsisággal, ha nem is személyességgel, de mindenképpen a személyes érin­tettség tudatával fordultak Pilinszky költészete felé? Míg önmagamban ezt, éppen ezt a kérdést nem tisz­tázom, nem kezdhetem el ezeknek a verseknek többé­­kevésbé objektív olvasását. Mindenekelőtt Pilinszky nyel­vét kell megtanulnom, és ez egy bizonyos lelki viszo­nyulást jelent. József Attilához éppen a kettőnek nyelvének rendkívüli közelsége vezetett: az analízisnek és a meta-

Next